Éva
A minta alapja a kísértésnek kígyója
Szenvedélyesen sziszegve szemléli a nőt
Hogy a teremtő szemében mivé lett ő
De ő se tudja, hogy ez tréfálja vagy bókja
Alkotásában a mindenség beleszűkül
Ágykerettel határolja a végtelen édent
És szétszakít mindent, ami szent
Testbeszédével örvényt szül
Mert a férfi tekintett rajta megremeg
Gyönyört keltő befejezetlen műremek
Gátlásukat levetkőzik az emberek
Ha érinti őket a simulékony szörnyeteg
De benne rejlik a jövő nyersanyagja
Így nemesül íriszében a tűz
Ki tán sosem volt szűz
Kit majd úgy szólítanak anya
Pecsuvácz Dávid
Kedves Dávid,
Néhány észrevétel:
1. strófa: kísértés kígyója (kell a -NEK?),
tréfája, tréfálja helyett,
a Teremtő talán kaphat egy nagy T-t,
ügyes kígyó, almával teli szájjal is tud sziszegni…
2. strófa: -BAN, ha beszűkül, -BA, ha beleszűkül
szent – a mindenhez, vagy a testbeszédhez?
3. strófa: gondolom, férfitekintet, egy T-vel és egyben
4. strófa: nyersanyaga, J nélkül
Éva szűz volt, ha csak nem a kígyó…
és végül az anyát is itt nagy A-val írtam volna
Néha rosszul vagyok a helyesírási hibáktól, de nem merem szóvá tenni. Ugye, nem haragszol a fentiekért?
Szeretettel: Dávid
[color=#006600][b]Kedves Dávid ![/b]
Éva – cím alatt Te egy nagyon szép verset írtál a jövendő anyaságról, valaki érkezéséről, akihez talán Neked is közöd lehet.
Férfi létedre jól éled át a nőiség legfontosabb állomását – az anyaságot.
Remek versedet értékelve olvastam !
Ez volt a múltunk, és lesz az örök jövőnk !
[i]Üdvözlettel ![/i]
– keni -[/color]