Blosszomjúság


Blosszomjúság

A kolumbiai bébihernyó – tenyésztő összehúzott
szemöldökkel sandítgatott rám, emlékszem,
arra gondoltam: még se túlzott az utazási irodán
az a nő egészen, hogy ezekkel óvatosan kell bánni
itt kint a tivornyás telepen – ahogy kortyolgatom
a kulacsos rumos teám, mázsányi tekintetek
merednek már mereven: a lukacsos kesztyűjét
aztán lehúzza – gondolhatod – s még mielőtt
észrevettem volna, hogy a poharat, melyet
elém tart, a forrázatok sietős évgyűrűi mennyire
elnyűttek: egy zöld matéval megkóstoltatott –
belém mart, és elvileg innen számolom földrakéta
sebességgel eláztatott perceim: drága orosz, angol
meg indiai teintestvéreim, kösz, hogy bevártatok, azóta:
a japán cseresznyét mirelitben is leforrázom,
és nagyokat örvendek a kínai, zöld borsmentáson-
minden reggel Earl Grey-el párbajozom a puskaporos
tisztáson La Touareg mellett, a törvénnyel uram,
vigyázzon: jeges lelkű Lapachók ezek, megmondják
ki mit vehet, s megint elterjednek a rossz levek,
meg a gyorséttermi divatfilterek – csak egy trópusi
jázminfelhő vethetne véget ennek, vagy egy
túlképzett sencha kölyök: de én csak lótuszülésben
egy Pickwick pikniken hántom Sir Mortonnak
meg a skót seregnek a kókuszrögöt – sőt, otthonra
is viszek belőle: s aztán felmászom majd Sri Lankán
a hegytetőre, hogy meglátogassam James Taylort, és
maraschinómat bögréjében megmártogassam – azt
mondja, minden szétforrt, s oly messze van Assam,
hogy már ő sem bírja sokáig, úgyhogy én is inkább
csak a félig fermentáltat válasszam: szuvenírnek
tőlem a marcipános kis afrikai vörösömnek – sietősen
távozom a dzsungelből, kösz, öreg, ez jólesett:
örömkönnyek helyett ijedős szempárok, megyek
tovább Ceylonra egy percet sem várok, hatnak az
erjedő levelek, a mentások – az állomás neve Pu Erh,
még látom,merre megyek, aztán elvesztem a józanságom,
minden egyes eddigi elivott téblábolásommal hevít
darjeeling kisasszony: megyek, míg szomjazom
szín józanon.

Tépő Donát

“Blosszomjúság” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [color=#990000][u]Kedves Donát ![/u]

    Ez a nagy lélegzetű, és sok mindent magába foglaló prózaversed igencsak igénybe vették agytekervényeimet, de mégis jó volt végigolvasni – fárasztó, de magasröptű gondolataidat, ahogy átszárnyalsz a világ
    teás részein, mint kóstolgató vándordiák….

    [u]Üdvözlettel ![/u]

    – keni – [/color]

Szólj hozzá!