Hiánytalanul…
Lecsengenek lassan a szerelmek.
A túlfokozott egymásra várva,
fél ébrenlétekkel,
megfárasztott.
Ahogy viasztól
a vízcseppek,
kanócig el nem jutnak,
az ölelések ,
épp úgy lecsúsznak rólam.
Mint azelőtt vágytól a ruháim…
bokámon megtekerednek.
Pedig, minden ugyan úgy van,
csak az érzés más benne.
Teher vagyok,
nehéz önmagamnak,
tudom, hogy akarlak,
csak kicsit pihenni kéne.
Talán a seholban,
megúszni benne,
testemen áteresztve,
hagy szűrjön,
egészítsen, hogy újra
kitakarhatóvá válhassak.
Hiánytalanul..
Esetlenül vagyok most,
fél mondatokon felakadtan.
Lecsengenek lassan
a szerelmek.
Megfáradtan.
2011-05-10.
Kordics Orsi
Kedves Orsi!
Szép versed nekem is tetszett a lecsengett szerelmekről.
Akkor most egy szép, új, tiszta időszak következik, hogy végre révbe érsz (vagy értél is már), és boldogságban élhetsz valakivel, szeretetben.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
Kedves Orsi!
Nagyon jó , tartalmában gazdag, mondanivalójában jól érthető verset hoztál nekünk.
Szeretettel olvastam.
Rozálka
istenem ! köszönön,hogy olvastok …
Kedves Orsi!
Kristálytisztán átjött, mély érzelmek és tartalmas gondolatok.
Ez jellemzi nagyon szép versedet.(az általam ismert verseid közül nekem ez tetszik a legjobban).
Szeretettel gratulálok! Zsike:P
KÖSZÖNÖM 😀 Nektek 😀
[color=#ff6600][u]Kedves Orsi ![/u]
Ez a vers is pillanatnyi hangulatokra született és nem hétköznapi stílusban.
A szavakat hasonlatok formájában nagyon szépen illesztetted egy kerek egész tartalommá.
[b]Nagyon jó vers ![/b]
[u]Gratulálok ![/u]
– keni -[/color]
ritka jó jó ritka :o)) Laci