A tánc

Összes megtekintés: 509 


A tánc

Éjjel kelünk, fülünkben döng,
táncol a Föld a szemünk előtt.

A semmibe ugrunk,
kaszát kapunk,
füvet vágunk, tánchelyet.
Táncba fog izom, vibrál ideg,
agyunkba kering az őrület.

Dob és mámor. Forróság.
Pörög a tűz, pörög a lét.
Anyánk, apánk már hívogat.
Hologramjuk a kapuban.
Tánc. Tánc. A világ.
Vissza, vissza, visszaszáll.

Biztos a vég. Bimm-bamm.
Pörzsölt a bőr és verejték.
Csűrdöngölünk, örököltük.

Dübög a ritmus, bong a zene,
búgásba rikolt, vadul a tánc.
Élet, élet, egy pillantást!
… és halállá avat a kaszánk.

… fekete-fehér kámzsán.

(2008.)

Székács László

“A tánc” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves László!

    Ehhez a versedhez is, mint mindegyikhez csak annyit fűzhetek, hogy egyszerre egyszerű és nagyszerű.

    Gratulálok,

    Szeretettel,
    Gabi

  2. [i][color=#0000ff][u]Kedves Laci ![/u]

    Nálad a versírás benső énedből fakad. Elindít benned egy gondolatsort és az megírva elénk teszed, miközben jól játszol a szavakkal, és történésekkel. Ütemben, zenében, harmóniában – még akkor is a versed szabad, – Nálad szépen szalad és tényleg – szabad !

    [u]Tisztelettel ![/u]

    – keni – voltam, aki megint bezavartam verselésedbe egy kicsit – érzéseimmel…
    [/color][/i]

Szólj hozzá!