Tenger

Összes megtekintés: 601 


Tenger

Üvöltő tenger, morajló habok,
Súgjatok nekem rátok hallgatok!
Várok s a nap szemembe visszanéz,
Úgy érzem megérint egy kedves kéz.

Becsukom szemem de szívem nyitott.
Mégsem hallom, mit a tenger súgott.
Vagy értem de elfogadni nehéz,
S várom hogy egyszer valaki rám lenéz.

Az Égből felém nyújtja kezét,
És segít ha nem bízok, s félek én.
Ha görnyedten járok s ködös szemem,
Engedjetek végre megpihennem!

S a tenger dühös lesz megint.
Gyengének tart, ezért most megint.
Nem ezt súgta s nem ezért adott
Meg mindent mire szívem vágyott.

Mert nekem adta fénylő színét,
Mit szemem tükröz az ég kékjét.
Szívemnek szánta minden erejét,
Csillapíthatatlan vágyát és hevét.

Selyembe öltözteti testemet,
Bár hideg vízétől megdermedek.
De kérem újra s újra kegyét,
S megrendítő, vad mélységét.

Magamnak szeretném viharát, szelét,
Csöndes vizének minden türelmét.
Selymes ölelését, fénylő szépségét,
Végtelen tükrének, végtelen reményét.

A tenger sóhajt és elmosolyodik.
Szeret nagyon de már nem tanít.
Több leckét ő már nem ad fel,
Ha nem tanultam, okulnom egyedül kell.

Ha hibámat századszor elkövetem,
A leckét nem értem, fejem tovább törhetem.
Makacs vagyok és még mindig akarok,
Hiába súg a tenger ha kőszikla vagyok.

Minél keményebb, annál törékenyebb.
S eltörök hamar ha nem engedek.
Meg kell hajolnom ha az élet kéri,
Ha önként nem teszem úgy követeli.

2010.

Szála Gabriella

“Tenger” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Gabriella!
    Nem győzöm újra, meg újra olvasni tanulságos,figyelmeztető, gyönyörű versedet!
    Hát igen…"akarni" tudni kell!
    A "meddig"….nagyon fontos!
    Gratulálok! Köszönöm!
    Szeretettel:Teri

  2. Kedves Icus!

    Örülök, hogy tetszett a vers!

    Ha tudok olyat mondani, ami másnak fontos, az nagyon boldoggá tesz. Hasonlóképpen vagyok én is Veletek, sokat tanulok az irásaitokból, és a hozzászólásokból.

    Külön köszönet ezért is.

    Sok szeretettel,

    Gabi

  3. Kedves Viola!

    Nagyon köszönöm a figyelmedet. Azt már korábban megállapitottuk, hogy hasonlóan gondolkodunk.:)

    Olyan jó lenne, ha a tudásunkat, tapasztalásokat sikerülne a gyakorlatban is alkalmazni!
    Velem is előfordult, hogy a problémámra egy versemben találtam meg a választ.
    De hát, emberből vagyunk.

    Sok szeretettel, és köszönettel,

    Gabi

  4. Kedves Gabika!

    Nagyon tetszett a vers, és örömmel olvastam "kiegészítésedet" is.
    Én sokat "tanulok" Tőled és magazinos társaimtól is.

    Szép hétvégét kívánok szeretettel: Icus:)

  5. Kedves Gabriella!
    Nagyra értékelem versedet, de a tudásodat is. Jó volt elolvasni Keni hozzászólását és a Te kiegészítésedet is.
    Magamon is észreveszem, hogy amikor írok, az elsősorban nekem szól, engem tanít, nekem válasz valamire, de világosságot is ad, sokszor csak úgy rácsodálkozom és amit eddig sejtettem, az beépül a tudatomba.
    Szeretettel: Viola 😛

  6. Kedves Keni!

    Amikor elkezdtem a verset, nem gondoltam, hogy bármi kikerekedik belőle.
    Utólag azt gondolom, a lényege az, hogy a Föld/tenger/természet ellát minket mindennel, tanit minket, nekünk adja mindenét, amit szeretnénk, de mi mindig többet, mást akarunk./ Vagy csak én, mert elsősorban magamnak született okulásul. Gondolom./

    Az alázat, a meghajlás/engedés sokszor a jó megoldás.

    Ha a hibákból tanulunk, és ezért nem okoljuk magunkat, tovább léphetünk. Elmúlnak a "kétségek" és jön az "'egység". Főleg magunkkal. Nem kell mindig "fentről" várni a segitséget, főleg ha nem is fogadjuk úgy azt, ahogy kellene. Bennünk van a megoldás.
    Azt olvastam valahol, hogy mindannyian olyanok vagyunk, mint Jézus. Isten gyermekei, de Ő el is HITTE ezt.

    Ha nagyon akarunk, attól "megfeszülünk", és "eltörhetünk".
    A magyar nyelv kiválóan fejezi ki szó szerint és átvitt értelemben is a dolgokat, és azok lényegét.
    Bocs, ha hosszan magyarázom. Ezt is magamnak mondom fel. Hátha megtanulom végre!

    Sok szeretettel és köszönettel a figyelmedért, türelmedért,

    Gabi:)

  7. [i][color=#0000ff][u]Kedves Gabriella ![/u]

    Te versedben a tengeren keresztül ábrázoltad azt a belátásodat, hogy rajtunk embereken kívül léteznek még erősebb és magasabb szintű hatalmak, akik ugyan tanítanak egy ideig, de ha nem alázzuk meg magunkat az erősebb alatt – bizony mondom lecsapnak erejükkel, – okolásunkért.
    Ezért kérlek légy elnéző és rendeld alá magad a fenségesnek, és annak hatalmának, mely csak jót akar jól a jó szándékkal !

    [u]Szeretettel ![/u]

    – keni –
    [/color][/i]

Szólj hozzá!