Széttárt…

Összes megtekintés: 546 


Széttárt…

Széttárt karú angyalok állnak körém,
ujjaikból szivárgó, szűrt fénnyel,
mellkasomra szövik az időt.
Látószögemben kettészelt életek,
mint apró bolygók úgy keringenek,
vonzanák erőn felül vissza
a belőlük érdesre letörött részt.
Gyenge légmozgás sodrást csinál,
port kavar szemet szúrót,
örök könnyezőt.
Dézsában gyűjtöm az égből jövőt,
benne arcod tükröződik,
szemedből lopott álmatlanság
vándorbotot farag nekem.
Markomnak valót.
A tőlem elvadított pillangók
most visszatérnek, rám telepednek.
Utolsó, lobbanás előtti tüzem óvják,
szárnyaikkal hűtik körülöttem a levegőt.
Gyere közelebb.
Lelkednek teremtetten dobolok.
Démonűző éjszakák lánya,
akaratot fűzött láncra.
Széttárt karokkal állok az árnyak előtt,
és ujjaimból szivárgó, szűrt fénnyel
nyakadba szövöm az időt..

2011-06-11

Kordics Orsi

“Széttárt…” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. [color=#3300cc][u]Orsikám ![/u]

    Most olyan csodálatosan szépet alkottál, és olyan költői igazi módon, hogy ezt a versedet *5-re értékelném.
    Látod így is lehet írni a démonokról, akik tudod Te is, hogy valójában nincsenek, csak néha Te hozod be világod titkos, de szép belsejébe, – ezzel megakadályozva, hogy ennyire, mint most is ki tudj valóban teljesedni, és bontakozni.
    Csak így tudj lazítani ezután a versed után is és csodákra is lehetsz képes ! GRATULÁLOK !

    [u]SZERETETTEL ![/u]

    – keni -[/color]

Szólj hozzá!