Ősz után a tavasz

Összes megtekintés: 700 


Ősz után a tavasz

Őszülő őszbe kéredzkedik
a fény, titkolni tetszik a szürke eget,
de a néma, választalan pillantások
sok jóval már nem kecsegtetnek.

Elfeledett lett az édes nyár,
a szívek pezsdítő, fűszeres tavasza,
s a megfakult remény most önként
lett a semmi riadt ágyasa.

Megijed az ősz magától,
a fagyos télbe kéredzkedik,
remélve a fűszeres borok hevét,
téli esték meleg ágyába merészkedik.

Megrázom magam. Felteszem piros
kalapom, felélesztem ajkam bíbor tüzét,
mezítláb gázolok a jeges folyóba, s lelkem
dalával űzöm messze az ősz alantas, bús egét.

A tavasz szégyenlősen végre előmerészkedik,
áldott fényével megtelik újra az élet, a való,
s a kristálytó tükrén megcsillanó napnak
a csókja újra forró, édes és csattanó.

2011. június

Szála Gabriella

“Ősz után a tavasz” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Zsike, Icus, Keni!

    Elnézést kérek, de csak most tudok válaszolni./elmentek a vendégek A fiaim ballagnak, vizsgáznak, felvételiznek, stb…stb…stb…/
    Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltetek a figyelmetekkel.

    A verset az öregedés/jujj, korosodás?/ ihlette, a hit, hogy ősz után van még tavasz, ha úgy akarom, és persze ha felvállalom piros kalapom…

    Sok szeretettel,
    🙂
    Gabi

  2. [color=#0000ff][u]Kedves Gabriella ![/u]

    Nagy örömmel olvasok ilyen szépen felépített, és gazdagon díszített verseket.
    Azt hiszem ez a szókészlet, amit használsz versedben már maga a költészet.

    Festői képekben viszed el magad a nyárból az őszön át a télbe, és a befejezése versednek csókos, forró, édes, és csattanó !

    Felülmúlhatatlanul szép – az én számomra legalább is !

    [i]Szeretettel Köszöntelek ![/i]

    [u]Szívemből – -keni -[/u]
    [/color]

  3. Kedves Gabriella!
    Csodásan sorakoztattad fel a természet történéseit és gyönyörű képeit, felruházva azt szépséges anyanyelvünk gazdag szókincsével.
    Gratulálok szép versedhez.
    Szeretettel:Zsike:P

Szólj hozzá!