48/5.


48/5.

Nem érdekel a fájdalom,
Ha fát vágnak a hátamon,
Ha karóba húznak,
Vagy szilánkká zúznak.

Mi fájhat jobban,
Mi lehet nehezebb?
A sok okosnak
Erre van-e felelet?

Minden kegyetlen,
És annyira rossz,
Soha nem engedem,
Hogy az emlék elmúljon.

2011. 06. 16.

Edwin Chat

“48/5.” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsanna!

    Azt veszítettem el, akitől az életet kaptam. Ettől nagyobb fájdalom nem létezik a világon. Legalábbis számomra nem. Köszönöm, hogy olvastad soraimat.

    Tisztelettel: Edwin Chat.

  2. Kedves Edwin!

    Ne légy annyira biztos abban, hogy a karóbahúzásnál is van rettenetesebb, amíg azt nem próbáltad ki.
    Én rágondolni sem szeretek. Amikor ilyeneket tettek az emberekkel, azt néha olyan alaposan tették, hogy az emberek kínja, szenvedése mind tovább tartson.
    Ilyet nem kívánhatsz Magadnak!

    Légy magadhoz könyörületesebb!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  3. Kedves Edwin!
    Versed nagyon szép. Erős érzéseket, indulatokat, és nagy fájdalmat közvetít, áttörő erővel.
    Nekem a "Szellem a Parkban "c.csodálatos novellád jut mindig az eszembe, talán az abban történtek "levédhetik" megmagyarázhatják ezt a különös, mardosó fájdalmat. Az idő, sok mindent megold.(…de nem mindent!)
    Üdvözlettel:Zsike

  4. Kedves Viola!

    Köszönöm, hogy a versírók közt üdvözölsz, de nem vagyok költő, sem író. Ez csak átmeneti állapot. A karóba húzástól is van rettenetesebb. Hidd el. Köszönöm, hogy olvastál.

    Kedves Keni!

    Nem én vagyok szigorú, hanem az élet. Én csak leírtam amit éreztem. Nem vagyok jó ember. Én is örülök, hogy elolvastad pár soromat.

    Kedves Ronika!

    Sejtem, hol olvashattad ezt a "verset". Az utolsó két sorhoz tartom magam, míg élek. Köszönöm, hogy elolvastad.

    Kedves Icu!

    Ami bennem dúl, azt lehetetlen kifejezni. Sem szavakkal, sem verssel nem lehet. Semmivel. Talán majd az idő megoldja, de szerintem az se. Köszönöm, hogy olvastál.

    MINDENKINEK KÖSZÖNÖM SZÉPEN, HOGY FIGYELMÉVEL MEGTISZTELTE IROMÁNYOMAT.

    Tisztelettel: Edwin Chat.

  5. Drága Ed!

    Most "kiüvöltötted" magadból a fájdalmat, és ez így természetes. Van, amikor az ember ostorozza magát tehetetlen dühében, mert elviselhetetlenségig hatalmas a kín.
    Én megértelek……

    Köszönöm, hogy megosztottad velünk….
    Ölellek: Icu

  6. [i][color=#cc3300][u]Kedves Edwin ![/u]

    Magadhoz – kegyetlen, de mégis szép és érdekes látószögű verset írtál.

    Ne legyél ennyire szigorú magadhoz, hisz egy ilyen jó ember nem lehet ennyire mazochista.

    Örültem Neked, hogy versben legalább olvashattalak …

    [b]Nagy Tisztelőd és régi itteni társad !
    [/b]
    -keni -[/color][/i]

  7. Kedves Edwin!
    Örülök, hogy költőként is üdvözölhetlek a verselők között.
    Elgondolkoztató a versed, azért én kívánom, hogy jó behatások is érjenek. Azért ez a "karóba húzás" ezt elgondolni is rettenetes!
    Szeretettel: Viola

Szólj hozzá!