Szerelem
Szerelem a szépséghez
Mit ont a természet
A márványszobrok megfoghatatlanságába
Kicsi gyermek arcában ártatlan, szemeibe.
Idős asszony meghajlott vállában,
Csodákat meglátott szemeibe
A pipacs vörös szirmai kelyhében
Szorgalmasan dolgozó méhecskébe
A sebes patak vize
Kövein visszacsobbanó gyöngyök fényébe
A Foxim meleg, nevető pofájába
Lányom gyönyörű, fáradt arcában
Kékségtől ragyogó szemeibe
Barátnőm-felém hajló, meleg ölelésébe
Ágim fáradt hangjába
Unokáim csodára éhes, felnőni várásába
Férjem meleg, biztonságos ölébe
Sárga rózsákat nyújtó kezeibe.
Szerelem az ÉLETBE!
És vágyam a megújulásba, az örök visszatérésbe.
2010. 04. 18.
Domin Jolán
Kedves Jolán!
Nagyon szép verset írtál"szerelmeidről".
Szeretettel:Zsike:P
[color=#990000][u]Kedves Jolán ![/u]
Nagyon érdekes szerkezetű és felsorakoztató ívelő sorokban mondtad el háláidat és vágyadat az örök megújulásba !
Én hiszem, hogy van még élet az életen túl is és lesz visszatérés a reinkarnációban a létközből.
[i]Csak hidd bátran, és vonzd be magadba
ezt az érzést – és teljesülni fog – akik hisznek benne ![/i]
[u]Szeretettel ![/u]
– keni -[/color]
Kedves Jolán!
Örömmel olvastam, hogy mennyi mindenbe vagy szerelmes. Az örök visszatérésbe való hit jó érzés!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂