Új születés

Magokkal tűzdelt bokrokból
Kiröppennek a rémült madarak,
S zubognak le alant, akár
A kristálytiszta vízesés, miközben
Egy hang új ébredésre int, Jézus
Születik meg az emberben, ki
Példával járt a nagyvilág előtt,
Szövetruhájában már benne van
A halál, mégis úgy él sarujában,
Mintha örökké élne, hiszen
Testbe születés relatíve kevés,
De a lélek posztóján az élet
Örök időtlenség, nem külső
Személy születik meg bennem,
Mert tudom, bennem van
Eredendően belső mesterem.
Az arcnyom a leplen ma újra
Felvérzik, mert a születésben
Benne van már a halál, csillagok
Ragyognak szívemben, s harang
Jelzi, közel van már a halál utáni
Élet, hol újra megszülethetek. S
Jézus kétszeresen felülírva
Születik meg, hisz feltámadt,
Mégis évről évre megszületik
Újra emberek szívében, ám a dal
Nem elég, nem bírja el a lusta
Szív. Karácsony van. Fehér
Karjaival simogatja a hó
A gyermekeket, hideg csókot
Lehel rájuk, mert bizony
Az ajándékarzenálban elfelejtik,
Milyen is a karácsony: a szó
Magasztalása a szellem helyett.

Székesfehérvár, 2010. december 9.

Elbert Anita