TALÁN A HOLNAP
Elbújt a nap
Borult az ég
Sopánkodom kisüt-e még.
Kedvemre telepszik az unalom
Most érzem, az élettől undorodom.
De testemet bizsergés önti el,
Paripámat senki sem köti el.
Üres vagyok, de gondolkodom,
Vajon ugyanilyen lesz a holnapom?
Lovam is rab,
magam is az vagyok.
Nem süt ki a nap,
hát várom a holnapot.
Talán a holnap fényt hoz nekünk.
Igazi fényre ébredhetünk?
2011. jún.
Nagy Rozália
Kedveseim, egyszerre szeretném most megköszönni nektek, hogy ilyen hűséges olvasóim vagytok.
Sok- sok szeretetem küldöm!
Rozálka
[b][color=#009900][u]Kedves Rozália ![/u]
[quote]*COGITO, ERGO SUM*[/quote]
*GONDOLKODOM: – TEHÁT VAGYOK.*
Mondja a latin. A nap pedig ki fog biztosan sütni, és hidd el, hogy mindenkire egyformán ragyog !
Fogd meg ezt a ragyogást, mely újra feltölt testi és lelki erővel is !
[u]Szeretettel ![/u]
– keni -[/color][/b]
Kedves, szép a vesed.Jó, hogy megirtad, legyen gyönyörű napod.
szeretettel Jolán
Kedves Rozálka!
Igen, az ember társaslény, és igenis vágyik egy másik ember szerelmére, szeretetére, törődésére, és ezt azért "vággyuk" annyira, hogy ezerszer visszadhassuk, mert az nekünk is jó.
Boldog, napsugaras holnapot!
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Rozálka!
Nagyon tetszik a versednek minden gondolata!
Megyek és meghallgatom az időjárásjelentést, holnap
süt-e a Napocska???
Süt, de azt nem mondta, hogy kinek és hol????
Reménykedjünk!
Sok szeretettel: Teri
Kedves Rozália!
Nagyon, nagyon szép a versed. Érzem, hogy Neked nem elég a nap fénye, Te igazi fényre vágysz, benne van a fájdalmad a szomorúságod. A fájdalom hozza ki az emberből a legtöbbet, nagyon szép vers született belőle!
Szeretettel ölel, Ida