Siker
Megcsapott a siker szele
Szemem sarka könnytől fényes.
Mosolyom derűs, vajon ferdült?
Nem számít, nem számolok vele
Szabadság elmémben, melegség szívemben
Hová tartok?
Van-e értelme?
Mért várt ilyen sokáig?
Lesz-e folytatás, dalol e még
Szívem csendesen, a csendben.?
Hallod a csendet?
Érzed a csendet? Fogod a kezem?
Fogd, szorítsd, de ne fájjon!
Fájdalom nincs, csak azt hiszem?
Nem! Tudom, hogy nincsen.
Csak egyedül, egyedül biztos
Egyedül kínosan csendes
De, jó! jó nem hibás senki sem.
Domin Jolán
a Delete feliratú- jobb oldali gombbal a leginkább! – keni –
Köszönöm figyelmes szavaitokat. Igen, gyakran megfordulok mostanában nálatok, és öröm telik a verseitek olvasásában.
szeretettel jolán/
bénult bal kezemben nem mindig van erő a Shift lenyomására, vagy eltűntetek vele mindent, amit leirtam.Hogy, hogy teszem, még nem jöttem rá.!?
[b][color=#009900][u]Kedves Jolán ![/u]
Teljesen egyet kell értsek az előttem hozzád-szóló Idával….
A magány az fájdalom, de nem tévesztendő össze a nem egyedülléttel !
Próbálj meg, ha magányosan is, de mindig együtt lenni valakivel. Például velünk. – és már oldódni fog a magányod is !
[u]Szeretettel ![/u]
– keni -[/color][/b]
Kedves Jolán, az írod versedben, nincs fájdalom, nekem viszont úgy tűnik, hogy a fájdalom süt át szép verseden.
Szeretettel, Ida