Révész-A hallgatag

Csillagokat szállít,
folyó túlpartjára.
Néma dereglyén:
Révész-A hallgatag.

Kereszten Jézus.
Arcáról folytak értünk a könnyek.
Melyeket felvisznek az égre.
Ragyogjatok-ragyogjatok.

Az út szélén,
mint egy emlék.
Hűvös kövek közé,
megrekedt a szív.

Dobban-dobban.
S kérést hall minduntalan.
Ellened törő rossztól óv,
s óvja őt is:Az ellened törőt.

S ím ezüstfolyónak nézd,
szép fodros habjait.
Az élet vize ez.
Ki megmosdik benne kővé dermedik.

Napnak sugarával evez:
Révész-A hallgatag.
Fedélzetén a csillagok,
frissen sütött kis naphalak.

Húsukba harapni,
testüket széjjel tépni.
Milyen egyszerű,
annak ki jóllakott…

De lám a fény mögül,
most gyors röptű kis sugár.
Mint sebesen szálló kismadár:
Föld felé lobbantja szárnyát.

A kereszten az átszúrt kezek,
megölelik az álmokat.
S ezer-S még több ezer felé,
száll:E Manna ez áldozat.

Pár falat.
Krisztusnak könnyei.
Ha étkünket csillapítaná:
Mindég hullnának gyöngyei.

S lásd:
Egy darab is elég.
Csókold meg hát templomban kezét,
s imád felé hajoljon.

Mert azon szoborban,
szíved izmai dobbannak.
S a testéből,
szavai néma áldást adnak.

S csillagokat szállít,
folyó túlpartjára.
Néma dereglyén:
Révész-A hallgatag.

Kisizsák,1993. Augusztus 12.

Bakos Attila Péter