Látogatás
Kanyargó ősfás úton
Keresem az árnyékot
Szeptember déli melegében.
Nehezen hiszem el,
Hogy betegséged, újra támad.
A kórteremben három helyett,
Negyedik ágy bepréselve, a tiéd.
Kiültél, a teraszra, őszi napfény játszik
Pirosló orcádon.
Már mögötted állok,most megrézted..
Kikapod füledből az andalító
Zene, forrását.
Meglepetten mosolyogsz,
Örömöt látok szemedben
Belém szúrt az együttérzés fájdalma.
Kezeid öledbe ejtve.
Vajon min merengtél el?
Láttam ijedt visszatérésed a valóságba.
Talán, kis unokád arcát képzelted magad elé?
Hiszen már három éves, és még nem láttad.
Gyorsan kiterelgetsz bennünket
a nagyobb teraszra,
És ti hogy vagytok?
Kérdezel vissza,
bár az idősebb én vagyok,
Mégis már oly régóta te anyáskodtál
Alkalmanként felettem.
Most ijedten nézek farkasszemet
Betegségeddel.
Úgy szeretném megfogni kezedet,
és átpumpálni erőmből neked.
Nem fogadnád el,
Te csak némán tűrsz,
Szenvedsz, sok, sok év óta,
Egy, talán őrült?!
Férj oldalán?
Eltiltott a családodtól,
De még gyermekeidtől is.
Unokád, ki már hét éves,
Hat éve nem láthattad.
A kicsi mosolyának, sem örülhetsz.
Számomra felfoghatatlan,
És, már hívom is lányodat
Kicsim, édesanyád beteg,
A rákos sejtek a tüdejében felébredtek.
Gyere hamar!
Már másnap hajnalban, indultok.
Szegedtől aggódva hallgat a család az úton.
A kórházban hatalmas meglepetés,
Örömteli, könnyektől áztatott arcotok összeér,
Karotokkal, ölelkezve, húzódtok félre,
Csak ti ketten.
Férjed nem győz csodálkozni,
Hogy hogyan is merészeltük,
Az ő tiltását megszegni.
Sógorod, vejed, és én,
Mint egy védőpajzs üljük körbe,
Ezt a öreg embert,
Hogy a meghitt perceket el ne lophassa tőletek.
A kicsik, már nyugtalankodnak,
és eljött az indulás ideje.
Szomorúan ölelem magamhoz húgomat,
ki tudja láthatom e még élve?
Így nem lehet vége!
Uram adj időt, hogy elmondhassam
Dodókám,
Ikertestvér nem szerethet úgy,…
mint én szeretlek téged.
Domin Jolán
Köszönöm kedves megértő együttérzéseteket
szeretettel Jolán
Kedves Jolán!
Megható és torokszorító történet.
Csupa őszinteség, aggódás, és ragaszkodó szeretetérzés a testvéred iránt.
Nagyon megindító vers.
Szeretettel:Zsike
Kedves Jolán
Nagyon szép ez a versed is. A mély és tartalmas gondolataidat- még a fájókat is- nagy élvezet olvasni.
gratulál Tóni
Köszönöm kedves Gabi. Jolán
Kedves Jolán!
Mélyen megrendített a versed, és elgondolkodtatott.
Hála azért, hogy mindig van egy utolsó esély, remélhetőleg…
Sok szeretettel gratulálok!
Gabi
Kedvesek, köszönöm figyelmeteket.
Kedves Keni, mily gyönyörű szavakat idézel
.Engem, úgy érzem béklyóba kötött a fájdalom,holnap látogatom meg nővéremet.
Köszönöm meleg megnyugtató szavaitokat, tudom senkinek nem kel szomszédba menni…
[i][color=#990066][u]Kedves Jolán ![/u]
Nagy fájdalommal olvastam versedet, mert pár éve vesztettem el két testvéremet 53 és 54 évesen 2 éven belül. A tüdőrák vitte el mindkettőjüket !
Tudod :
[quote]*A MÚLT MÁR – NINCS
A JÖVŐ MÉG – NINCS
EGYETLEN VALÓSÁG VAN: – A JELEN*[/quote]
Ma tudod idézgetős, és vígasztalásokat adó hangulatba kerültem:
[quote]*Bársoy hideg csontjaimban,
egész belülről fázom én,
ahol leheletvékony ing
mögött az ember él, ha él.
Megyek a parton, fény röpül,
a látható világon innen,
hideg por ül a hegyeken,
símíts meg nap, símíts meg Isten.*[/quote]
[small]/Gyurkovics Tibor – írta…/[/small]
[b]Szeretettel Üdvözöllek, és sok kitartást kívánva Neked ![/b]
– keni -[/color][/i]
Kedves Jolán, nagyon megható a versed.
Szeretettel üdvözöl, Ida
Kedves Jolán!
Szíven ütött a versed, átéléssel, beleérzéssel olvastam.
Nem egyedi eset! Engem több, ilyen "őrült " tart sakkban távolról, – egész életemben, – de a fájdalom itt mardossa a szívemet.
A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola