Csak egyszer
Azokat a régi szép pillanatokat
Szeretném átélni ismét. Melyek a
Múlt börtönébe zártak sok-
Sok gyönyörű emléket! Oda, hol
Rejtőzik minden ami elmúlt s
Minden ami fontos s kedvesen szép!
Azokat a régi szép pillanatokat
Szeretném átélni ismét.
Mikor erdőn, mezőn át sétáltunk
Hosszú, hosszú órákon át.
Vidáman s nevetve lépkedtünk
A forró betonon a hagytuk a jövőnek
Emlékül feketéllő kátrányban apró
Lábaink nyomát.
Azokat a régi szép pillanatokat,
Oh bárcsak újraélhetném.
Kik akkor velem voltak most is itt
Legyenek, érezzem őket s lássam
Mindöjük mosolyát. Csak egyszer
Ölelném át, nem engedném soha
Őket tovább, megállítva az időt
Talán minden könnyebb volna!
Csak egyszer élhetném át, szívem
Legszebb pillanatát! Csak egyszer…
Kisvárda, 2011. július 28.
Orsós Mónika
Kedves Móni!
Úgy látom, nem forgatod azt a könyvet, amit ajándékba küldtem neked. Azt hiszem elsietett akció volt. Megint a könnyebb utat választottad…
Dávid
Köszönöm szépen kedves Tóni! 🙂
Kedves Mónika
Nagy szükség van az ilyen szép versek írására-olvasására, mikor a romantika IS halódik. gratulál Tóni
Csak egyszer
Azokat a régi pillanatokat
Szeretném átélni ismét.
Melyeket a múlt börtönébe
Zártam hosszú-hosszú
Éveken át.
Oda, hol rejtőzik minden
Ami elmúlt s ami fontos!
Azokat a régi pillanatokat
Szeretném átélni ismét:
Mikor erdőn, mezőn át
Sétáltunk hosszú-hosszú
Órákon át.
Vidáman s nevetve
Lépkedtünk forró betonon.
S hagytuk a jövőnek emlékül
Feketéllő kátrányban kicsinyke
Lábaink nyomát.
Azokat a régi pillanatokat,
Oh, bárcsak újra élhetném.
Kik akkor velem voltak most
Is itt lennének, érezném
Illatukat s látnám mindegyikőjük
Mosolyát.
Csak egyszer ölelhetném át.
Nem engedném soha Őket
Tovább. Megállítanám az időt,
Ha tehetném! Akkor talán
Minden könnyebb volna!
Csak egyszer élhetném át.
Szívem legszebb pillanatát!
Csak egyszer…
(kicsit másképp)
KÖSZÖNÖM…MINDENKINEK! 😀
MERT MÁST NEM TUDOK MOST ÍRNI!
Üdv.: Mónika
Kedves Mónika!
Ismételten gratulálok, hisz már többször is elolvastam.
Szeretettel gondolok Rád: Viola
[b][color=#ff6600][u]Drága Mónika ![/u]
[quote]*Örök lét kellene a halál jogával,
de csak arasznyi létünk van a halál kényszerével.*[/quote] [small]/Örkény István/[/small]
[quote]*A világ fele mindig a hátunk mögött van.
Minek a bajt még azzal is tetézni, hogy mindig visszanézünk?*[/quote]
[quote]*Életünk égő szövetnekhez hasonló,
mely majd hol lassabban, majd hol sebesebben, de szüntelen fogy.
Boldog ki midőn létének mulandóságára gondol, – azzal vigasztalhatja magát,
hogy sokaknak világított. * [small]/Eötvös/[/small]
[/quote]
[i]Szavaim nélkül most az idézetek beszéljenek![/i]
[u]Szeretettel !- szép, és vágyódó versedért ![/u]
– keni -[/color][/b]
Drága Mónika!
Ami elmúlt – visszahozni sajnos nem lehet! De a gyönyörű pillanatokat, illatokat és érzéseket szívünkben őrizzük, amíg csak élünk…. én is ebből táplálkozom:D
Örülök, hogy újra olvashatlak a magazinon. Írtam Neked, ha lesz időd, Te is írj.
Sok szeretettel gondolok mindig Rád: BogIcu
"Azokat a ….szép pillanatokat, …" "…Melyek a / Múlt börtönébe zártak …" "gyönyörű emléket!"
Mónika, ez az első sori "szép" talán félreviszi a felütő mondandód, úgy vélem.
Szép vers :o)) Laci
szia Móni!
Nagyon jó a versed! Érdekes a rím használatod. Valódi érzéseket közvetítesz, és beleéli magát az ember. Nem találtalak a tagok között? Miért?
Fontos lenne beszélnünk! Kérlek írj egy választ a veszpremigabor@gmail.com-ra! Köszi!
baráti üdvözlet: Tasmandobos