A pásztor

Összes megtekintés: 1,360 


A pásztor

Arany pirkadatot bont a szürkéskék ég,
A hajnal hűs öléből elszökik az éj.
A nap lágyan simítja a harmatos füvet,
Pásztor kotorássza a kialvó tüzet.

Subáját fázósan magán összehúzza,
Kopott, görcsös botját magához szorítja.
Fáradt hátát rajta sokat pihentette,
Farigcsálásában sokszor kedvét lelte.

Botjába bevéste szíve minden titkát,
Egyszerű élete minden kis csodáját.
Madarak énekét, ostor suhintását,
A felkelő napnak kacér pillantását.

Mező tisztaságát, fűszeres illatát,
Virágon harmatcsepp fénylő ragyogását.
Tavasz születését, tél dermesztő csendjét,
A szikrázó nyárnak forró leheletét.

Lábához húzódva alszik hű barátja.
A bozontos puli évek óta társa.
Menni alig bír már nagyon öreg szegény,
Új tavaszt megélni oly kevés a remény.

Sok évvel ezelőtt út szélén találta,
Kivert kutya volt s a pásztor megsajnálta.
Ölébe felvette s vitte kunyhójába,
Hisz a lábán állni sem bírt szegény pára.

Nem hitte ekkor, hogy sokáig társa lesz
s magányát évekig vele oszthatja meg.
Tudják most mindketten a búcsú oly közel,
Az öreg füttyszavára sokszor nem fülel.

Örül most a pásztor minden egyes percnek,
Mit szomorú csendben barátjával tölthet.
Menne ő már nagyon, nagyok a kínjai,
De oly nehéz neki a társát itt hagyni.

Sír az öreg lelke, a szeme mosolyog,
Gyászolni az élőt biz az nem szép dolog.
Biztató szeme a pulit simogatja,
Remegő kezével gyenge fejét tartja.

Eljött az idő a madarak is némák,
A puli fáradt lelke új kapun lép át.
Égiek kócolják bozontos buksiját,
Fentről vigyázza már hűséges barátját.

Szála Gabriella

Budapest, 2009.

“A pásztor” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Kedves Tóni!

    Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy hozzám! Én nagyon jól érzem magam ebben a rovatban, pályázni nem szeretnék.:)

    Nagyon örülök, ha tetszett!

    Szeretettel,

    Gabi

  2. Kedves Maja!

    Végre Te is erre jársz!!!

    Örülök és köszönöm, hogy olvastál, és hozzászóltál.
    Eszembe jutott már, nem én voltam-e a pásztor előző életem valamelyikében.

    Szeretettel,

    Gabi

  3. Kedves Zsike!

    Örülök, ha tetszett ez a kis vers. Tudom, nem túl modern, de szeretem a "mesélő" verseket. Igazából ezek tudnak teljesen kikapcsolni. Mindegy írom, vagy olvasom azokat!

    Köszönöm a figyelmedet, és a kedves szavaidat!

    Szeretettel,

    Gabi

  4. Kedves Icu!

    Remélem, nincs valami szomorú aktualitása a versnek??
    Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, ha kicsit megérintett!

    Szeretettel,

    Gabi

  5. Kedves Taz!

    Örülök, hogy tetszett, és hogy olvastál! Köszönöm.
    Jó lenne prózát írni, van is egy-két próbálkozásom, de időm nem nagyon.

    Szeretettel,

    Gabi

  6. Kedves Ida!

    Nagyon köszönöm az elismerő szavaidat!
    Nekem is van kutyusom, nem is merek arra gondolni hogy egyszer eljön az Ő ideje is.
    Örülök, hogy tetszett, és hogy szántál rám időt!

    Szeretettel,

    Gabi

  7. Drága Keni!

    Tudom, hogy "egyszerű" kis vers, de nagyon szeretem.
    Nem tudom, honnan ez a vonzódás bennem a régi idők iránt, de mély érzéseket vált ki belőlem. Nagyra tartom azokat az embereket, akik földműveléssel, állattartással foglalkoznak. Csak az tudja milyen kemény munka ez, aki csinálta. Talán nekik egyfajta tisztelgés ez a vers is.

    Ha tetszett, nagyon örülök. Ha megkönnyezted, azt külön. Régebben volt hogy én is elsírtam rajta magam.:)
    Azt mondják a sírással tisztul a lélek. 😉

    Szeretettel köszönöm meg az "áldásodat" is. További szép napot!

    Gabi

  8. Kedves Gabriella
    Nagyon szép. Tényleg ilyen lehet egy természet tisztaságában élő pásztor tiszta lelki világa. Azt hiszem versed nyugodtan tehetted volna a pályázatiak közé is.
    Üdvözöl, gratulál: Tóni

  9. Kedves Gabi!
    Nagyon szép ez a "kis" elbeszélő költemény.
    Fantasztikusan szépek a jelzőid, a metaforáid, és maga a téma, a történet is magával ragadó.
    Szeretettel gratulálok versedhez! Zsike:P

  10. Szia gabi!

    Fantasztikus a versed, szomorkás, de mégis teljesen életszagú. Az ember és az állat hihetetlenül erős kötelékéről is szól.
    GRATULÁLOK! talán prózát is kellene írnod?!
    üdvözlettel: Taz

  11. Kedves Gabriella!
    A pásztor élete ragyogóan versbe dúdolva! Ahogyan magányát megosztja a természettel, annak csodáival, vagy éppen kíméletlenségével, a hű baráttal, a pulival… hát minden elismerésem. Mindenesetre a hét egyik gyöngyszeme.
    Szívből gratulálok!
    Szeretettel, Ida

  12. [b][color=#ff6600][u]Drága Gariella ![/u]

    Olyan fenségesen gyönyörűen írtad meg ezt a szép, de mégis szomorú történetet, hogy mindent láttam, és éreztem ami a versedbe belekerült.

    És ami a szememből is könnyként kikerült…

    Nagyszerű tudója vagy, és írója ebbéli történeteknek, és természet hű interpretálója vagy örökké az én szívemben.

    Egy ember és egy kutya hosszan tartó
    örömérzéseiről beszélsz ! Nem akárhogyan !

    [u]Rád, – és versedre csak áldásomat adhatom ![/u]

    [i]Szeretettel, és csodálattal – vagyok Feléd ![/i]

    Barátsággal – ikerpárod : – keni –
    [/color][/b]

Szólj hozzá!