Vagyok…


Vagyok…

Vagyok a semmiben,
Vég előtti csendben,
Magamból kifosztva,
Meg is kopaszítva!

A rablók dúskálnak,
Semerre se látnak,
Szikrázó kerekek,
Felhőkbe repülnek!

Öregember botját,
Kezéből kikapják,
Erőit használják,
Démont meghódítják!

Budapest,2011. július 27.

Farkas Viola

“Vagyok…” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Viola!

    Szomorú vers, de ha már egyszer kiadtad magadból a gondokat, mindig kell lenni valaminek, ami új célt ad, és nem pedig a végre gondolni /az magától is eljön/.

    Amíg élünk, szerintem csak a jó dolgokra és jó emberekre koncentráljunk, mert az ad erőt.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. Kedves Tigram!
    Köszönöm családias, meleg szavaidat. Elérzékenyülök, annyira jól esik, hogy valahova azért mégis tartozom.
    Örülök én is, hogy ismerhetlek.
    Szeretettel gondolok Rád: Viola

  3. Drága Violám.

    Már tegnap jártam itt, de nem volt időm írni.
    Egy valamitől nem tudnak megfosztani, a tehetségedtől.
    Nem, te nem a semmiben vagy, te itt vagy a szívünkben,
    mi vagyunk a "családod".
    Örülök, hogy megismertelek.
    Ölellek: Tigram.

  4. Kedves Zsike!
    Köszönöm, hogy elolvastad és igazat is adsz. Jól esnek a szavaid.

    Drága Keni!
    Neked mindent elhiszek, még azt is, hogy Te jobban ismersz engem, mint én saját magamat, mert Neked felülmúlhatatlan tudásod van.
    Én köszönöm, hogy engem is beválasztottál társnak, de nem kellene túlozni, mert az emelvényen TE VAGY !

    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  5. [color=#660099][u]Drága Viola ![/u]

    Te ugye elhiszed nekem, hogy én megértem minden írásodat és versedet, sőt még az egész életedet is,- mert ismerem…

    Hogyan köszönjem meg Neked, hogy társszerzőként megírtad azt a csodás gondolataidat, amivel engem is emelvényre teszel ?

    Csak a jóra és a szépre emlékezz ezután, mert csak annak van gyógyító ereje !

    [b]Ölelő – Szeretettel ![/b]

    – keni -d[/color]

  6. Kedves Viola!
    Nagyon szomorú hangulatú a versed, de sajnos igaz.
    Fura egy világban élünk, olyanban, ahol gyanús a jó szó, és már nem "divat" az önzetlenség.
    Szeretettel olvasom mindig a verseidet.Zsike:P

  7. Kedves Ida és Icu!
    Köszönöm, hogy elolvastátok, jól esnek szavaitok.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  8. Drága Viola!

    Versed olvasva úgy ítéltem meg, mintha azt akarnád mondani: Vagyok, de minek?
    Hatalmas elkeseredettség vett erőt rajtad, aminek az okát én részben tudom, s rendkívül szomorú vagyok emiatt….
    Csak biztatni tudlak (tudod, Te szoktál engem:)) erős asszony vagy, és mi nagyon-nagyon szeretünk!!!

    Ölellek: Icu

  9. Kedves Viola!
    Sok igazságot, fájdalmat, realitást hordoz versed, mint általában mindig. Nagyon szeretem őket olvasgatni, de mindig elszomorodom, mert Téged is szomorúnak látlak.
    Talán, ettől olyan gyönyörű!
    Szeretettel, Ida

Szólj hozzá!