Szabad vagyok
Nyitva az ajtó
Ma tolvaj járt itt,
Elvitte minden kincseim,
Amit csak talált itt.
Szép vágyaim
Csodálatos szerelmes álmaim
Kapzsiságom
Régen elveszített ifjúságom
Gazdagságom
Soha el nem adott szabadságom
Szelídségem
A kardból kovácsolt ekémet
Békességem
Az oltárra tett minden kérdésem
Hiuságom
Bűnbánatban rámtört némaságom
Könnyeimet
Könyvekbe meg nem írt verseimet
Ajándékom
Mennyei fénybe veszett árnyékom
Nyitva az ajtó
Ma tolvaj járt itt
Elvitte hitvány kincseim
Semmi sem maradt itt.
Mostantól szabad vagyok!
Habos László
Kedves László!
Érdekes versed tetszik és igaz is. Kenivel értek egyet, mert nem mindegy, hogy, hagyjuk ellopni, vagy meggyőződésből mi, magunk mondunk le a javainkról. Na, de létezik ilyen? Nem hiszem.
Üdvözlettel: Viola
[center][b][color=#ff6600][u]Kedves László ! [/u]
A mindenség elvesztése, elhagyása, meglopása, – tesz csak igazán szabaddá.
Én is mindenemet odaadnám, ha még egyszer szabad lehetnék, de mással ellopatni sose hagynám !
[u]Üdvözlettel ![/u]
– keni -[/color][/b][/center]
Kedves László!
Nagyon is megértelek! Lehet, hogy akkor vagyunk a legszabadabbak, ha semmink sincs!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
László, ezt jól megoldottad. Mennyi igazság van benne, csak úgy lehetsz szabad, ha nincs semmid, csak az, amit ide elénk társz egy gyönyörű versben. Gratulálok!
Üdv. Ida
szép gondolat és képsor a mondandódhoz. gratulálok. Laci