Olyan szép
A végtelen kékségben a vörösen fénylő ég,
a lenyugodó fáradt napkorong.
A faágak között cikázó fény,
a játszadozó őszi szél, a bolond,
önmagát pusztító simogató anyai kéz.
Az avar, melyen pihennek vöröses levelek,
a kérdező szerelmes mosoly.
A csókban fulladozó felelet,
a lemeztelenített test, a bolond,
önmagát pusztító csalhatatlan szép szerelem.
Habos László
Kedves László!
"Olyan szép" …ahogy a címe is:) Képszerű, átérezhető, szeretehető a versed:)) Örömmel olvastam:))
Szeretettel: Éva
Kedvess László!
olvasom a sorokat, közben merengek, életre kelnek a betűk, látom mindezt..
szép!
szerető üdv Ildikó
Kedves László!
Nagyon szép verstanilag és tartalmilag is a versed, tetszenek a hasonlatok, a jelzők!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂
[i][color=#3300cc][u]Kedves László ![/u]
Versed címének azt adtad: *Olyan szép*
Én meg erre azt tudom válaszolni, hogy tényleg szép, és rímekben is megállja a helyét !
[u]Tisztelőd ![/u]
– keni -[/color][/i]