Dallal könnyebb

Amikor hébe-hóba rám tör az öröm,
Többre vágyom, minthogy elbódítson söröm,
Meg akarom osztani a nagyvilággal,
A benne élő összes fiúval, lánnyal.

És olyankor előveszem a gitárom,
Mert a zene, a dal az én világom,
És már nem is bánom az egészet,
Ilyenkor önmagamnak zenélek.

Máskor úgy érzem, minden rossz összejön,
Körbe vesz a harag, bánat és közöny,
Nem vesznek észre, mintha nem is léteznék,
Nem hallgatnak meg, pedig szólni szeretnék.

De olyankor előveszem a gitárom,
Mert a zene, a dal az én világom,
És már nem is bánom az egészet,
Ilyenkor önmagamnak zenélek.

Veled vagyok kedvesem, ez nagyon csodás,
Ám gátlásossá teszel, mint egy iskolás.
Tele van a szívem, el kéne mondani,
Így nem tudok mást, mint elkezdek dalolni.

És olyankor előveszem a gitárom,
Mert a zene, a dal az én világom,
És már nem is bánom az egészet,
Ilyenkor önmagamnak zenélek.

Tudom, van a világban rengeteg bánat,
És vannak bűnök, mikre nincsen bocsánat,
Mégis arra kérlek, hogy nyisd meg a szíved
Hallgasd meg így újra a régi zenémet:

Hogy mikor megpendítem a gitárom
Értsed, hogy szól a dal, az én világom,
Énekeld: mit bánom az egészet,
Boldoggá tesz, hogy Veled zenélek.

Mert szóljon mindenkinek a gitárom,
A szívem-lelkem egészen kitárom,
Ha mindig így lesz eztán nem bánom,
Hisz a zene, a dal a világom!

Az ég áldjon meg, kedves barátom!

Baktüttös, 2011.

Drgács Gabriella