Nézd!
Nézd!
A száraz föld esőért sóvárog.
Nézd!
A hangtalanul ordító bárányt
a próféta lángoló oltárán.
Nézd!
Megvadulnak a szelíd hullámok
és riadtan menekül a tenger,
megindultak medrébe a hegyek.
Nézd!
Valaki jön fehér szamárháton
és szárba szöknek az elszórt magok,
túlnőnek hegyen, Napot takarják
a még legyőzhetetlen mustárfák.
Habos László
Kedves László!
Nagyon költőies! Gratulálok! Tetszett!!!!
Szeretettel: Iza
[center][color=#cc0066][u]Kedves Laci ![/u]
Versed különös, de kicsit ismerős tartalmával engem is megfogtál, a szavak jó értelmében !
Egy kis ókori történelem darabjaiból válogatva…
[u]Tisztelőd ![/u]
– keni -[/color][/center]