Pettyes katicabogár

Kis pettyek rajzolnak utat
A levegőben, légi bajnokok
Tornásznak odafent, s közben,
Mikor felfelé nézek, lábam
Elé nem tekintek, s kő töri fel
Sarkamat. Hiába, a szem csak
Egy irányba tud nézni, gyenge
Katonája az embernek, hátra
Pedig, ha megfordul, tud csak
Bámészkodni. A művész épp
Ezért becsukja a két szemét,
S füleli a szót, mikor jut eszébe
Szóképben ringató, s mint a dajka,
A költő gondozza szavait,
Betűnként őket átfésüli, hogy minden
A pontos helyén legyen. Egy
Pettyes katicabogarat rajzol
A betűk alá a művész, hol
Minden pont vezérgondolat,
Hat–, vagy hét pettybe írva.
A költő tehát fülelő lény, ki
Folyvást várja azt a gondolatot,
Mely őt megörökíti, legyen az
Növény, állat, vagy tulajdonság.
Piros alapon fekete pettyek,
Mindig az ifjúságomra emlékeztetnek,
Mikor markomba fogva, szorítottam
A kis bogarat, hogy megmaradjon
Nekem, s el ne repüljön. Ám ma
Már inkább elengedek mindent,
Semmit sem birtokolva, hogy ha
Eljön a halál, semmit ne sajnáljak
Itt hagyni, mi anyagi, hogy így
Feltámadásomat biztosíthassam.

Székesfehérvár, 2011. május 31.

Elbert Anita