Földlemezek

Mint sárgán ragyogó
Zászlódarabok, olyanok
A löszös földlemezek,
Termékenyen nézve
A jövőbe. Szívem a föld,
Mely dobogva várja
Az aratást, a végidő
Óráját, mikor még
Az angyalok is meghalnak,
Mindenki, aki nem
Képviseli a szárnyas
Igét. S a földlemezek
Közé befekszem én,
Dobogom a feltámadást,
Mely felszámolja a halált.
Még a nincs is nagyobb
Úr a tagadásnál, ugyanis
A semmi néha több, s
Teremtő erővel van
Megáldva, mint a nem.
Földlemezek mozognak.
Reng a föld. A rétegek
Egymásra csúsztak.
S én csak bámulom
A lemenő fényt, mint
Festi át sugaraival
A földlemezek felszínét.
Bezárom az ajtót szelíden.
S a rózsaablakból néznek
Vissza rám zsíros szántóföldeken
A misztikus gabonakörök.

Székesfehérvár, 2011. április 28.

Elbert Anita