„Háztűznéző”


„Háztűznéző”

Elmentem a temetőbe,
Árnyékot keresni,
Égő, tüzes gondolatim,
Ki-kiszellőztetni,

Elmerengek, próbát teszek,
Milyen itt pihenni?
De az a sok repülőgép,
Itt szokott elszállni!

Percenkénti morajlással,
Hasítják az eget,
De a szörnyű zaj-ártalom,
Bántja a fülemet,

Ez amolyan „háztűznéző”
Beleélem magam,
De mégsem itt képzelem el,
Az őszöm és nyaram.

Töprengek és latolgatok,
Hova visz az ördög?
Nekem mégis megfelelőbb,
Egy templomi „köcsög”!

Budapest, 2011. augusztus 29.

Farkas Viola

“„Háztűznéző”” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Icus és Zsike!

    Köszönöm a hozzászólásotokat. Sajnos, nem vagyok mindig a humoromnál, de majd igyekszem.

    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  2. Kedves Viola!
    Nem szeretem a temetőket, és azok hangulatát sem, de sajnos a halál az életünkhöz tartozik, úgyhogy meg kell békélni vele.Mindenki elmegy legalább egyszer "Háztűznézőbe".
    Szeretettel:Zsike:P

  3. Drága Viola!

    Későn érkeztem a versek olvasásához, nagyon sok rossz ért az elmúlt héten….. mindent leírtak előttem.
    Talán csak annyit, akinek ilyen humora van, mint neked, annak mindig írnia kell.
    Ilyen megközelítésben az elmúlást megemlíteni, nem semmi dolog.

    Nagy szeretettel olvastalak és ölellek: Icu

  4. KEDVES IDA ÉS ZSUZSANNA!

    Köszönöm a hozzászólásotokat.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  5. Kedves Viola!

    Kesernyés humorral fűszerezve írtad meg ezt a versedet.
    Ne törődj a repülőgépek hangzavarával, hiszen bármilyen formában is megyünk át a túlvilágra, a lelkünk biztosan ép marad.
    Már megint az ördögöt "emlegeted"? Biztosan nem az fog érted jönni, hanem az angyalok fognak az ölükben a Mennyek országába vinni!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  6. Kedves Viola!
    Örülök, hogy ezt a "Háztűznézőt" ilyen könnyeden, szellemesen írtad meg. Látszik, hogy jó hatással volt Rád a tegnapi fellépésed. Apropó, olvastam róla, hogy felléptél, nagyon szívesen megnéztelek volna, ha nem lennénk ilyen távol egymástól. Olyan jólesne látni Téged felszabadultan táncolni a sok szomorú versed után.
    Ez a mostani legalább nem olyan szomorú. Nagyon tetszett, az a kis önirónia feldobta, és nagyon jól áll Neked. Gratulálok!
    Szeretettel, Ida

  7. Kedves Viola!

    Köszönöm, de itt most a Te versedet éltetjük. :)!!!!
    Elképesztő, a címe pedig…zseniális.

    Szeretem, amikor ironikus vagy vicces/kedves/kecskés dolgokról írsz! Tudod, jól áll Neked!

    Szeretettel,Gabi

  8. Kedves Rózsika!
    Köszönöm a hozzászólásod, nagyon is jól érted.

    Keni Drágám!
    A KÖZELSÉGED vidámmá tesz, ezt köszönhetjük Józsinak is! Köszönöm, köszönöm.
    Na, és amit írtál, egész nap pukkadozok a nevetéstől. Igazad van, nem szeretem a bezártságot. A templom csendje sem nekem való, már oda sem szeretek járni, nem értik meg az én száguldó lelkemet, és az általam hitt igazságokat.
    Igazán kedves vagy, hogy Óbudára invitálsz, de én inkább túrós-csuszáért mennék, mint a temető fölé repkedni.

    Kedves Rozálka!
    Köszönöm a szavaidat és a jó indulatodat. Milyen elhamarkodott kívánság, még hogy én pót-anyuka? Mert nem ismersz. A látszat csal, hátha még nem is láttál. Szerencséd van. Te ilyen fiatal lennél? Én meg olyan öreg? Na, ne részletezzük.

    Kedves Terézke!
    Köszönöm, hogy megértesz. Tovább gondolkozom rajta, és lehet, hogy nem a "köcsög" mellett döntök.

    Jajjaj Kedves Gabi!
    Milyen szépeket írtál, na és bölcseket. Rohantam a Keni verse alá olvasni a Te versedet. Hát az valami szuper, azzal külön is indulhatnál a Pályázatiban, nagyon tetszik.

    Köszönöm, hogy velem voltatok.
    Szeretettel: Viola 😛

  9. Jaaaj, kedves Viola!

    Ez nagyon nem is tudom milyen. Most olvastam a Keni versét, a hozzászólásodat, és nem akarok szemtelen lenni, de ez annyira jó, hogy az már fáj.

    Erre mondják "sírva vigad a magyar", és mondhatnánk, kineveti a temetését? Csak azért merek ilyen viccbe bocsátkozni, mert tudom, teljesen más a felfogásod a halálról, mint sokaknak. Én sem végleges elmúlásnak tekintem. Sőt. Keni verse alá másoltam egy régebbi rímségemet, ha kedved és időd engedi, örülnék, ha elolvasnád. Persze csak úgy.

    Szeretettel,
    Gabi

  10. Kedves Viola!
    Mivel még életünkben kell nyilatkoznunk drága családunknak, hogy hogyan is gondoljuk, hogyan kérjük
    a "végsőket",azért igen is próbálgatni kell gondolatban,
    a leherőségeket.
    A "beleélést"nem kell túlzásba vinnünk.
    Szeretettel:Terézke

  11. :o:o:o
    Drága Violám!!!!
    Nem tudom most már mit tennék veled.
    Legszívesebben elmennék hozzád és elhoználak ide a zsámbéki lakásunkba , mint egy aranyos pót-anyukát.
    Nekem már sajnos tudod milyen régen nem él édesanyám sem , és édesapám sem.Én tiszta szívemből tudnálak szeretni, mert itt megismerve eleget szenvedtél.Tudod Keni és te most nagyon erős verset írtatok….:(..de ne menj te még a temetőbe azon célból!!!
    Sok-sok erő kell az élethez, de ezt pont neked írom?
    Baráti ölelésem:Rozálka

  12. [i][color=#cc0033][u]Drága Egyetlen Művésznőm – Viola ![/u]

    Azért Te is megéred a pénzedet, – hiszen azt írtad tegnap, hogy felléptél és játszottál valahol…

    Ma meg már a sírok között borongolsz és azon gondolkozol "háztűznézőben". hol is volna majd jobb?

    Na ne már egy rút köcsög, egy templomba zárva !

    Mindig szabad voltál, neked nem lenne jó bezárva, mint ahogy nekem sem. Én szétszóratom a gyepen magam az Óbudai temetőben !

    Ha netán erre tévednél kicsit itt nézz köröl,- mert erre repül a sok madár, – meglátod itt nem zavarnak repülők, és mindig jó szél fújdogál a Hármashatár – hegy felől !

    [u]Szerettel ![/u]

    [b]Ö l l e l l e k ![/b]

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!