Ketrecbe zárva
Csukva az ajtó ,résnyin látni az eget
megszakadt részletekben
Várni némán,mint kiszáradt sivatagban
Hol a szabadság a levegő ?
ami mindenkinek jár
Csak ülsz ,és én ülök némán…
Kitörnék.De TE saját magad
zárod be az ajtót.
Fuldokolva a fogságban amíg csak élünk
s lassan elkopnak a szavak,megtörnek az álmok.
Hallottá válunk mint két kicsontozott gerlepár.
Mire kinyílik a ketrec ajtaja,nem leszünk más
mint toll fosztott rothadás…
Huszárné Vass Edina
Kedves Keni!
Bánatos,de most ez jött ki!Köszönöm! 🙂
Zsike igen kemény akár az élet.Köszönöm szavaidat! 🙂
Andrea köszönöm,hogy olvastál!
Jó kis vers, kemény mondanivalóval!
Szeretetettel:Zsike:P
[center][color=#993333][u]Kedves Edina ![/u]
Már megint egy bánatosan fájó vers !
[quote]
[b]De bánatainkat, és pillanatnyi fájdalmainkat, hidd el, hogy feloldja az – idő ! [/b]
[/quote]
[u]Szeretettel ![/u]
– keni -[/color][/center]