Káosz a rendben 2011

Apró, piti bűneimért,
Az élet most vág vissza.
Felelős vagyok a sorsomért,
Lelkem a bánatot örömmel issza!

Így táplálom a bűntudatom,
Hordozom magammal a kőhegyeket,
Meddig bírom még, nem tudhatom,
Fekélyes sebekről kergetem a legyeket.

A barátok mind rám mutogatnak,
Az új életed legyen már az első.
Kezeim biztos kapaszkodót kutatnak,
Vihart is álltam, most elsodorna egy szellő!

A zenéimbe se tudok most menekülni,
Átmenetileg sincs biztos nyughelyem.
Miért akarok a bánatba belefeszülni?
Elmúlik – ha a temetőbe szól a buszjegyem.

Nem vagyok teljesen önmagam,
Körülvesznek aggódó tekintetek.
Lesz erőm talpra állni? Na, erre feleljetek!

Veszprémi Gábor