Munka-kesergő

“Munka-kesergő” bejegyzéshez 10 hozzászólás

1. Kedves Judit!
   Nagyon köszönöm a színes, "mosolygós" hozzászólásodat. Én már javában szedem a faleveleket is, a dió kezdte, de van itt már minden.
   A gondolataim nekem is jönnek, csak nem mind épületesek, tegnap pl. megírtam egy felháborodott verset ripsz-ropsz, el is küldtem Józsinak, lehet, hogy a szemétkosárban landol.
   Tetszik a Nagymamád esetei a lábosokkal.

   Drága Keni!
   Ne haragudj, hogy kerestelek az üzenőfalon, de tényleg hiányoztál. Pihenni pedig kell, mert amit Te munkálkodsz mindannyiunk örömére, az felülmúlhatatlan. Lehet, hogy nekem is lazítani kell, na, nem a saját jó szántamból, de rákényszerít az "erőnlétem". De ezt Neked nem kell magyarázzam.
   Köszönöm és örülök, hogy láthatom a hozzászólásod.

   Kedves Gabi!
   Köszönöm, hogy visszatértél. Ami a "halogatást" illeti, nálam már egyre jobban ez lesz a főszereplő! :(:P

   Szeretettel gondolok Rátok: Viola 😛

2. Kedves Viola!

   Mindjárt jön a tél, a nagy kertrendező, elviszi a gyomokat. 🙂 Nem kell hajolgatni, alkothatsz nyugodtan!
   Nekem gereblyézés közben jönnek a legjobb ötletek, mintha összegereblyézném a gondolataimat is. 😀
   No nemsokára hullanak a falevelek, ajjaj, mennyi ötletem lesz! 😀 😀 😀

   Tetszett a versed! Nagymamám jutott róla az eszembe, ő mindig veszekedett a lábosokkal, meg a többi eszközzel, amikor idős volt. 🙂 Szidta őket, mert "ellenálltak", "szántszándékkal hátráltatták". 🙂

   Judit

3. Kedves Viola!
   A leskelődéssel;) arra gondoltam, hogy az írás miatt én sokszor halogatom a munkámat, pedig lenne mit csinálnom!

   Sok szeretettel,

   Gabi

4. [color=#000066][u]Drága Violám ![/u]

   Nem baj, ha már nem megy, mert ilyen szárazságban, hogyan is menne,?
   Inkább írjad a verseidet, az se semmi – elhiheted !

   Tetszett a versed, de ne erőlködj azon, ami már elmúlt erővel nem megy…

   [u]Sok Szeretettel ![/u]

   – keni -[/color]

5. Kedves Veronika!
   Köszönöm kedves szavaidat és örülök, ha Te is keseregsz a munka miatt. Persze, a munka alatt jönnek a gondolatok, csak úgy, amit rögtön leírok. Magamtól soha nem akarok írni, csak akkor, ha jön az "ihlet". Sőt, elképzelésem sincs, hogy jön-e még újabb téma számomra. Mindig csodálkozom, amikor újra írhatnékom támad.

   Kedves Ida!
   Köszönöm a hozzászólásod, annak meg nagyon örülök, ha tetszett is.

   Kedves Terézke!
   Köszönöm, hogy biztatsz a gaz huzigálására, még ezt szeretem a legjobban, ilyenkor rohangálok ki-be, írni egy-egy mondatot, mert üldöznek a gondolatok, a fontos pillanatok, hogy el ne mulasszak egy szót is.
   Hogy ezt még várja valaki? Erre még nem gondoltam, csak örvendezek, ha kész a "mű".

   Szeretettel gondolok Rátok: Viola 😛

6. Kedves Viola!
   Huzigáld a kertedben a gazt…nem bánom…
   de közben ujabb versen járjon a gondolatod, mert azt
   nagyon várjuk!
   Szeretettel:Terézke

7. Kedves Viola!
   Örülök, hogy ilyen humorosra vetted panaszos versedet.
   Nagyon jó lett, nagyon tetszik.
   Szeretettel, Ida

8. Kedves Gabi!
   Köszönöm a hozzászólásod. Én igazán nem leskelődtem, de lehet, hogy a gondolataink valahol összeakadtak. Aztán, nincs is olyan, amit már meg ne írtak volna, és mégis milyen öröm, ha valami értelmes dolog megszületik.

   Kedves Zsike!
   Köszönöm a kedves szavaidat és a biztatásodat is, mert bizony a munka növekszik és csak vár-vár én meg mindent abba hagyok, ha rám jön az írhatnék.

   Szeretettel gondolok Rátok. Viola :D:(

9. Kedves Viola!
   Kedves, és igaz kis vers, de a munka megvár, az írásnak meg, mennie kell, nem igaz?
   Sok örömöd legyen még az alkotásban.
   Szeretettel:Zsike:P

10. Kedves Viola!

    Ez nagyon aranyos! Én is mindig ezt mondom, mármint hogy megmondalak anyukámnak.
    Lehet, hogy leskelődtél, és ezt a verset rólam írtad??:);) Itt is bálában áll a munka.:(

    Szeretettel gratulálok,

    Gabi