Őszi fáról falevél…
Őszi fáról falevél,
Csendben hull alája,
Belenyugvó szomorún,
Enyészetre várva.
Elmúlt az, mi neki járt,
Elfáradt a nyárba,
Nem vágyik már kisrigó,
Gyönyörű dalára.
Hej, pedig még hajdanán,
Sarjadó rügy mellett,
Szél táncolt a lombos fán,
S úgy érezte kellett!
Nap sütötte boldogan,
Eső permetezte,
Ezt a fát, az otthonát,
Annyira szerette.
Ma már nem kell senkinek,
Így már nem ér semmit,
Szíve mégis hálát érez,
Hogy élhetett ennyit.
Már csak emlék, ami volt,
Pompázatos zöldje,
Várja őt az öröklét,
Avarszagú földje.
H. Gábor Erzsébet
Kedves Violám!
Én is örülök, hogy rátaláltál, és ennyire tetszett. Még kettő hasonlót írtam az őszről, azt is hamarosan elküldöm ide, olvasni.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, gyógyulást a kezecskéidnek.
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Zsike!
Ez valami gyönyörű szép vers. Nem is értem, miért csak most találtam rá?
Hiába na, pont a fák, bokrok foglalnak le és bizony sajog mindkét kezem a munkától, és a klaviatúra is rendetlenkedik, mintha ellen akarna állni az írásnak.
Még át kell olvasnom a hozzászólásokat is, ezt nem lehet kihagyni.
Szeretettel gratulálok: viola:)
De értesz Te a "szívfacsaráshoz", kedves Keni!
Annyira imádom ezt a sanzont,hogy egyből meg is hallgattam, és most is szétszakadt a szívem.Hát hiányzik ez nekem mondd?
Tényleg gyönyörű, nagyon szépen köszönöm Neked, őszinte szeretettel:Zsike:P
Kedves Jolika!
Örülök, hogy tetszett a versem, köszönöm szépen, hogy Te is elovastad.
Szeretettel:Zsike:P
Szia Dávid! Jó, hogy újra látlak!
Köszönöm szépen a gondos észrevételt és a javaslatot, elfogadom! Képzeld el, ezt a kis"bakit" észre sem vettem, pedig gondosan átszámolom mindig, ha rímelőset küldök be! Hiába, aki "rímszerész"!:P
Helyesen:
Ma már nem kell senkinek,
Így már nem ér semmit,
Szíve mégis hálatelt,
Hogy élhetett ennyit.
Nagyon jó lett, köszönöm szépen.
Szeretettel:Zsike:P
Drága Terézke!
Nagyon szépen köszönöm a dícséretet. További szép, napsugaras őszi napokat kívánok Neked.
Szeretettel:Zsike:P
[color=#000066][quote]*Arcába mondtam, hogy nem szeretem,
Vártam, hogy erre majd mit mond nekem.
Gyötörtem, kínoztam szüntelenül,
Féltékeny voltam oly kegyetlenül.
Hazudtam néki, hogy más férfi vár,
Ha este randevúnk volt.
Szerettem volna, ha könnyet ejt már,
De ő csak nevetve fölém hajolt,
S azt mondta: "szeretsz te engem,
Jól tudom, érzem én."
S én ellöktem magamtól durván,
S ő döbbenten nézett reám.
A két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán.
Hervadt falevél lehullt a fáról,
S elvitte őt az őszi szél,
Mégis minden este visszavárom,
Mert szívem csak őérte ég.
Elmúlt a tavasz és elmúlt a nyár,
Szomorú szívem csak őreá vár.
Beláttam, hibáztam! Megbántam én!
Él bennem mégis egy halvány remény,
Visszatér hozzám, ha eljön az ősz,
És rájön, hogy szeretem őt.
Szerelmünk emléke mindent legyőz,
S éppen úgy szeret majd, mint azelőtt.
Már érzem a csókját a számon
És látom a lágy mosolyát.
A vétkemet százszor is bánom,
És várom a hívó szavát.
A két szemét még most is látom,….*[/quote]
/[small]Sanzon: Ferrári Violetta magyar szöveggel énekelte – anno ….[/small]/
[u]Kedves Hzsike ![/u]
Mivel is tudnám, jobban, és szebben méltatni kedves őszi versedet, mint ezzel a számomra oly csodás idézettel !
Még hozzátenném, hogy amikor ezt választottam, szépséges előző szerelmes verseidre is gondoltam !
[u]Fogadd – tőlem -szeretettel ![/u]
– keni -[/color]
Tetszett a versed.
Szeretettel Jolán
Zsike!
Szíve mégis hálatelt… és akkor a szótagszám is stimmel
🙂
kedves Erzsike!
Gyönyörű verset írtál az őszről.
Csatlakozom a dícsérők sorába!
Köszönöm sok szeretettel:Teri
Kedves Rózsika!
Jól esnek kedves szavaid, köszönöm szépen Neked az olvasást és a kommentet.
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Iduska!
Neked is köszönöm, hogy elolvastad és hozzászólást is írtál a versemhez. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Dávid!
Köszönöm, hogy itt vagy!
Igen, abszolút hatással volt rám a gyönyörű versed, mint ahogyan írtam is, nagyon megfogott, de talán ez nem is baj, ha ilyen módon is inspiráljuk egymást.:P
Csak megjegyezném, hogy -ősz lévén- ezenkívül még írtam két nagyon hasonló hangulatú verset is, amit a következő két alkalommal meg is ismerhettek akár. A "hajdanán" szó, -amit egyébként szívesen használok-csak úgy jött, a két vesszőhiba jogos, köszönöm a figyelmeztetést.Az "alája" szó létező,a helyesírásellenőrzés is megengedi.Itt a megfelelő rím miatt használtam, meg a kicsit "régies" hangzása is tetszett.
Köszönöm szépen értékelő hozzászólásodat.
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Veronikám!
Muszáj volt a kis falevél "eszével" gondolkoznom, "szívével" éreznem, hogy közvetíteni tudjam az "ő" érzelmeit is.
Köszönöm a látogatásodat.
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Gabi!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad a versemet. Igen, ez a kis "dolgavégezte" falevél, megérdemelte ezt a kis megszemélyesített érzést.
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Zsike!
Gyönyörű őszi vers. Milyen szerény is egy kis levél: "Szíve mégis hálát érez, hogy élhetett ennyit."
Csak mi emberek vagyunk telhetetlenek és hálátlanok?
Nagyon, nagyon szép!
Szeretettel, Ida
Kedves Zsike!
Ahogy szép versed olvasom, talán gondolhatok arra, hogy az Elém hullott a vén platánról c. versem, amihez olyan szép hosszú hozzászólást is írtál, kicsit meg is ihlethetett.
A fílingje a tiédnek is u/az, elmúlás, beletörődés, a dolgok rendje. A "hajdanán" szó is visszaköszön ismerősen. Apró észrevételeim azért lennének, ha megengeded: az alája itt csak alá lenne, egy helyen pedig fölös vessző zavar engem (kisrigó, öröklét után…).
Tetszett ezúttal is…
Szeretettel: Dávid
Kedves Zsike!
Még egy gyönyörű őszi vers, az ember kedvet kap levelet gereblyézni, pedig eddig nagyon nem szerettem.
Azt juttatja eszembe, hogy az emberen kívül, tisztelet a kivételnek, valamennyi élőlény, lásd még a falevél is tele van hálával.
Szeretettel gratulálok,
Gabi