Szögeságy

Mint fakír, ki testét nem
Kíméli, s magas tudatba
Emelkedve túléli a nagy
Mutatványt, az lebeg
A létben, s a tűk, miket
Magába döf, szálkák
A mások szemében.
Ki, mint alvajáró él,
Az soha nem győzi le
Önmagát, s nem is lesz
Igazi fakír. Az életet
Eloldotta magától a szív,
Nehéz léptekkel közelít
A halál birodalma felé.
Az öröm nyelvén ma
Feldereng a Szó, s
Minden lélek eltárolja
Magába, mint ringatót.
Titkokat nem fecseg ki
A bölcs, mert tudja, nem
Érti még minden ember
A varázslat lényegét.
A szögeságy lehanyatlott,
S mint mérgezett egerek,
Futnak, rohannak az emberek.
Kire ráesett a szögekkel teli
Ágy, mind a túlvilágra ment,
Ugyanis még nem voltak
Készen a tudatemelésre.
Majd a fakír bőrét levedlette,
És lehajtotta fejét a szögekre.

Székesfehérvár, 2011. április 14.

Elbert Anita