Emlékezek…

Vannak olyan álmok és vannak olyan éjjelek,
amikor alvás helyett behunyt szemmel emlékezek.
Emlékezek azokra a felejthetetlen hosszú évekre,
arra a megismételhetetlen egyszervolt szabad életre.
Nem a hidegre, amikor annyira fáztam,
mert nem fértem bele a nekem jutott kabátba
(hanem betakarózásaimra testvéreim szeretetébe).
Nem a büntetésből elvégeztetett nehéz munkákra,
amikor estére, a saját ágyamat sem találtam
(hanem belekapaszkodásaimra Isten gondviselésébe).
Nem az ellopott ételekre, a csak félig telt csajkákra,
a fogda csendjében, gyomrom hangos korgására
(hanem az ajándékokra, amikre leltem a közösségben).

Habos László