Ki vagyok én?

Összes megtekintés: 965 


Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Kérdezem ezredszer
s az élet elmosolyodva felém legyint,
szemében valami megvillan
de a kérdés válaszolatlan marad megint.

Az évtizedek teltek s a tapasztalat
homlokomra mély barázdát szántott,
de választ tőle még mindig nem kapok
s rég koptatott utamon tovább járok.

Visít a csend s egy hideg fuvallat
próbálja elmém újfent kitisztítani
s a tapasztalást önként vállaló lelkem
e kérdést végre megválaszolni.

Néha híd vagyok zúgó folyó fölött,
mely erős acél biztos nem ingatag,
máskor apró kavics a folyóparton
hideg, megtaposott és mély hallgatag.

Erdő vagyok biztonságot adó
vagy bozót húsba maró, tüskével teli,
övéit féltő vadállat ki gyermekeit
védve életét sem kíméli.

Olykor lágy fuvallat vagyok ki arcodat
félénken és kedvesen simítja,
tomboló őrült, vad viharod
mely féltett vitorlád ezerfelé szakítja.

Fehér vagyok, vakítóan hófehér
kit az éjjel szava szürkére festett,
de hála a hajnal rajtam megkönyörült
s reményteli új fénnyel ébresztett.

Szürke veréb vagyok, porban fürdő
morzsáért esdeklő kicsiny madár,
főnix is ki kínoktól szenvedve
ég el s hamuból éledve bátran feláll.

Sas vagyok elbujdosó, tollát tépő,
meghalni nem félő vén ragadozó,
önként felajánlva életét, karmait,
lelkében új élet esélyét hordozó.

Vörös is vagyok láztól lüktető
vérző szívű vagy lázadó, gyarló alak,
kit az élet festett ilyen vörösre
mikor lelkére került e vasalat.

Fekete vagyok, gyászban élő, földre
rogyó, Istenhez fohászkodó olykor vak
ki megbánva összes vélt s valós bűneit
hálás ha e Földön ember maradt.

Semmi vagyok és a mindenség vagyok
egy pótolhatatlan nélkülözhető,
esőben elolvadó, széltől félő,
napfénytől s szavaktól újjáéledő.

Egy reményét vesztett reménykedő
ki szürke fátylát bátran messze eldobja
s érzi fáradt lelkében a választ,
hisz születésétől fogva magában hordja.

Ki vagyok én? Csak egy ember vagyok
egy érdes, édes, élhető vad világban,
s a becsületemet tisztán megőrizni
remélem, nem hiába próbáltam.

Szála Gabriella

Budapest, 2009.

“Ki vagyok én?” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Gabi!

    A sok kérdés és válasz között én közben rájöttem a válaszra. Szivárvány vagy. Csodálni, örülni való. Köszönet a szép versért!
    Szeretettel
    Kit

  2. Kedves Gabi!!
    Látod tudod te a kérdésedre a választ, hogy ki vagy te, mert olyan keményen tetted ki elénk, hogy örömmel olvastam.Jó címhez Gabika egy nagyon jó tartalmú verset hoztál nekünk.
    Én köszönöm az élményt.
    Szeretettel:Rozálka

  3. Kedves Zsike!

    Igen, rövidnek nem mondható, én ilyen szűkszavú vagyok.;)
    Pár versszak így is itthon maradt!;)

    Nagyon örülök, hogy tetszett és hogy szánsz rám időt, figyelmet!

    Szeretettel,

    Gabi

  4. Kedves Gabi!

    Nem semmi ez a vers! Vers, a javából! Úgy formailag, mint gazdag tartalmát illetően. Akár több vers is kitelt volna belőle, de Te ragyogóan "egybeépítetted" mindezt a sok érzelmet, érzést, gondolatot, ami folyamatosan tört fel Belőled, mint egy lávafolyam.
    Őszinte nagy gratulációm! Szeretettel:Zsike:P

  5. Kedves Zsuzsa!

    Erre nem is gondoltam amikor írtam a verset, csak leírtam ami eszembe jutott. Most újra elolvastam, 🙂 tudok példát felhozni jó néhány hasonlatra az életemből de ebben a megvilágításban és ha szigorúan veszem, kicsit "nagyképűnek" tűnhet. Nem ez volt a szándékom. Bár a "gyarló ember" utal átlagosságomra.:(

    Köszönöm a figyelmedet!

    Szeretettel,:)
    Gabi

  6. Kedves Gabriella!

    Nagyon sokszínű egyéniség vagy, legalábbis a versedben írtak szerint.
    Mindezeket a szép hasonlattal megformált tulajdonságok csak keveseknek adatik meg.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  7. Kedves Viola!

    Köszönöm. Hááát, fiatalocska azért nem, maradjunk annyiban igen nagylány vagyok már!;)
    Tudod, szürke veréb, lázadó gyarló alak kipipálva, a főnix úgy tűnik még kicsit várat magára, de ha leírtam, illik megtörténnie!:) Nem igaz?

    Igen, én is hasonlóképpen gondolom az életeinkről, remélem a rosszabbakon már túl vagyok! 😉

    Köszönöm a kedves figyelmedet, és hozzászólásodat szeretettel,
    Gabi

  8. Kedves Gabi!

    HŰHA! Megdolgoztattad az értelmemet!
    Hogy "ki vagy Te"? Ez a sok minden mind, de ettől még több is. Ha fiatal korodra ilyen gazdagsággal bírsz, mi lesz később, amikor hatványozódik?
    Ezt nem lehet könnyű érzékelni, de megírni sem volt egyszerű. Ezt a Pályázatiba kellett volna tenni!
    Úgy tudom, a sokféle énünknek csak egy kis része nyitott, erre az életre. Aztán egy másik életben más tulajdonságaink kerülnek előtérbe.

    Gratulálok, szép munka.
    Szeretettel: Viola 😛

  9. Kedves Andrea!

    Köszönöm, és örülök!:)

    Szeretettel,
    Gabi

    Kedves Ida!

    Első versek egyike, ma már nem rágnak annyira a kérdések, inkább az elfogadás most a lecke!:(;)
    Köszönöm figyelmedet, szeretettel,

    Gabi

    Kedves Rózsika!

    Remélem, megtalálom magamban magam, bár még mindig tudok meglepetést okozni magamnak! 🙂

    Köszönöm hogy olvastál, szeretettel,

    Gabi

  10. Kedves Gabi!
    Remek vers, gyönyörű hasonlatok. És ami a legfontosabb, a végére rátalálsz önmagadra. Szívből gratulálok!

    "Visít a csend…"
    Szinte hallom…

    Szeretettel ölel
    Ida

Szólj hozzá!