Holdtánc
Táncol a Hold, szépen táncol az égen,
egyedül vagyok itt, és csak én nézem.
Jó nézni, s pillanatra csodát látni,
villamos helyett az Istenre várni.
Táncol a Hold, táncol a pocsolyában,
egyedül vagyok az éj magányában.
Jó nézni, s pillanatra csodát látni
az Isten helyett önmagamra várni.
Táncol a Hold, táncol távoli tűzben,
egyedül rohanok, mint vad, kit űznek.
Jó nézni, s pillanatra csodát látni
önmagam utolérni, s rátalálni.
Habos László
Kedves László!
Szép gondolatok, szép hasonlatok. Elgondolkodtató sorok.
Gratulálok!
Üdv. Ida
Kedves László!!
Érdekes verset írtál.Tetszett ahogyan a csodás égboltot elénk tártad, vele a Holdat , és a mindenséget. De a versben mégis magadat keresed.Ne szaladj magad elől soha!Hisz nem biztos , hogy saját magunk elől kéne menekülni.
Hidd el magadra fogsz találni, csak nagyon akarni kell.
Amúgy versileg is szépen kidolgozott munka.
Szeretettel:Rozálka
Kedves László!
Megborzongtam, ahogy olvastam a soraidat.
Hasonló gondolatok nem hagytak ma nyugodni, én is Istent "kerestem" ma magamban, és amikor végtelen szeretet érzés öntött el, úgy éreztem, megtaláltam./?/ Az érzést örökké érezni szeretném. Ezt a verset küldtem ma be, a "Sebzett vad" c. helyett. Versedből ez is visszaköszön.:) Érdekes.
Gratulálok csodálatos, elgondolkodtató soraidhoz szeretettel,
Gabi