Holdtánc


Holdtánc

Táncol a Hold, szépen táncol az égen,
egyedül vagyok itt, és csak én nézem.
Jó nézni, s pillanatra csodát látni,
villamos helyett az Istenre várni.

Táncol a Hold, táncol a pocsolyában,
egyedül vagyok az éj magányában.
Jó nézni, s pillanatra csodát látni
az Isten helyett önmagamra várni.

Táncol a Hold, táncol távoli tűzben,
egyedül rohanok, mint vad, kit űznek.
Jó nézni, s pillanatra csodát látni
önmagam utolérni, s rátalálni.

Habos László

“Holdtánc” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves László!
    Szép gondolatok, szép hasonlatok. Elgondolkodtató sorok.
    Gratulálok!
    Üdv. Ida

  2. Kedves László!!
    Érdekes verset írtál.Tetszett ahogyan a csodás égboltot elénk tártad, vele a Holdat , és a mindenséget. De a versben mégis magadat keresed.Ne szaladj magad elől soha!Hisz nem biztos , hogy saját magunk elől kéne menekülni.
    Hidd el magadra fogsz találni, csak nagyon akarni kell.
    Amúgy versileg is szépen kidolgozott munka.
    Szeretettel:Rozálka

  3. Kedves László!

    Megborzongtam, ahogy olvastam a soraidat.
    Hasonló gondolatok nem hagytak ma nyugodni, én is Istent "kerestem" ma magamban, és amikor végtelen szeretet érzés öntött el, úgy éreztem, megtaláltam./?/ Az érzést örökké érezni szeretném. Ezt a verset küldtem ma be, a "Sebzett vad" c. helyett. Versedből ez is visszaköszön.:) Érdekes.

    Gratulálok csodálatos, elgondolkodtató soraidhoz szeretettel,

    Gabi

Szólj hozzá!