Elrohan az élet…


Elrohan az élet…

Úgy rohan az élet, akár a gyorsvonat,
Mindenkinek rövid, hiába élt sokat.
Vissza-vissza nézünk és látjuk ámulva..
Hogy tizenöt-húsz év, milyen gyorsan múla.

Jobban kell örülni,minden egyes napnak,
Ne integessünk a rohanó vonatnak!
Éltünknek, nem csupán, csak a hossza érték,
Fontosabb ennél, hogy milyen a MINŐSÉG!!!

Kövesdi Ferencné: Teréz

“Elrohan az élet…” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Terikénk!!!
    Hát megint egy sokatmondó, bölcs verset kaptunk tőled.Minden szavával csak egyet tudok érteni!!!
    Szeretettel:Rozálka

  2. Kedves Társaim, Barátaim:Ida, Zsuzsanna. Gabi, Veronika, Viola, Éva és Julia!
    Távol voltam /elutaztam/,nagyon köszönöm a kedves véleményeket. Örömmel olvastam:sok szeretettel:Teri

  3. Kedves Terike!

    Igen, botorság a múltban, vagy a jövőben élni, a lényeg a ma, hogy mindennap ünnep legyen. Csak nehéz ezt betartani.
    Gratulálok szép versedhez szeretettel,

    Gabi

  4. Kedves Terike!

    Nagyon örülök ennek a kedves, bölcs szavakkal teli versednek! Nagyon igaz, hogy egy rövidebb életút során is élhetünk hasznos, értékes emberként, ami a minőséget illeti, és élhet valaki nagyon-nagyon sokáig akkor is, ha életében csak egyedül magára gondolt és soha másokon nem segített!
    Vannak ilyen és vannak olyan emberek is! Ki-ki nézzen magába, és értékeljen, ha tud!

    GRATULÁLOK!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  5. Kedves Teri!
    Szép realista vers. Minden sora, szóról szóra így igaz!!!
    Hogy ezt még ilyen szépen rímbe is tudtad szedni, az már a hab a tortán.:)
    Nagyon tetszik!

    Szeretettel
    Ida

Szólj hozzá!