Egy vízcsepp halála

Árnyékot vetett magára
Egy szalmaszál, s szinte
Korommá lényegült át,
Miközben összeszedte
Magát egy harmatcsepp,
S legördült a madárijesztő
Arctalanságán. Sokáig
Merengett egy kis vízcsepp,
Hulljon–e, s eme tanácstalan–
Ságban kiszáradt egy egész
Kert. S ekkor döbbent rá
A gazda, egy vízcseppnek
Is lehet élete. Aszály vándorolt
A vidékre, s kiszikkadt
A sóvirág, mely szép volt,
Mégis haszontalan. A vízcsepp
Majd osztódni kezdett, s
Egy félig elszáradt virágra
Csobbant, mely révén feltárult
Annak életszeretete, s szirmait
Az ég felé emelte, ha lába lett
Volna, örömében ugrált volna.
Végül aztán a vízcsepp összeszedte
Csöpp erejét, s testvéreit gondolatban
Hívogatva elérte, eső hullott a hű
Növényekre. Ő pedig holtan rogyott
Össze, a földre, tudva, feladatát
Elvégezte, várva az új életre.

Székesfehérvár, 2011. július 15.

Elbert Anita