Türelmetlenség

Összes megtekintés: 1,528 


Türelmetlenség

Hajnalban ébredtem.
Ágyam csodálkozva ásított utánam
de lábam vitt s egy gondolat
Feledni akartam, feledni mind az akarást az álmokat.
Lassan a nap is felkelt incselkedve mutatta kedvét az ablakon
s én kezem széttárva álltam unalommal arcomon.
Hol az idő mely átjárja végre ízeim s megmutatja valódi
magamat s magát?
Hol a sóhaj mely pontot tesz álmaimra s élhetem életem
bölcsebbik korát?
Hol a hely, a válaszok, a rég várt ünnep a szavakra,
mikor nem nyom le a földre a sok kérdés félelmetes rohama?
Szeretném már megérteni vágyott utam lényegét,
mikor mondom végre, Istenem az életem utolért?!
Mikor simítom lágy szavakkal valamennyi hajnalom,
mikor visszhangzik végre a falakról is elégedett sóhajom?
Ma biztos nem, mert ma még magamat is meglepem,
kedvem szegte az álmodozás ezen az álomtalan reggelen.
Asztalomon tea s a várakozás ajándék kellene legyen,
de csak üresség most megérdemelt, mosolytalan kenyerem.

Ismerős mozdulattal hálót fonni készül körém fohászom,
és válaszait szórja szemembe vádlón álomtalan vívódásom.
S akkor az ég felé emelem arcom a nap tekintetét kitartón állom
mikor erejét vesztve húzódik vissza mögém valamennyi
kétségem és árnyékom.

Szála Gabriella

2011. november 16.

“Türelmetlenség” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Terike!

    Aranyos vagy, de nem bánkódom! Csak türelmetlen vagyok, és időnként ha kiírom magamból azzal is időt nyerek. Most nem vagyok türelmetlen, ma boldog szavakat lelek. Szép emlékként él bennem a tegnap este is!!!!
    Ilyen vagyok. Mindig nagyon valamilyen! Ha bánkódnék szavam se venné senki.

    Köszönöm, szeretettel,
    Gabi

  2. Kedves Gabi!!!
    Most csak a jó versek sokaságával találkozom, ahogy olvasok.Szeretem az ilyen verseket melyek kérdések sokaságával vannak tele de a válasz elmarad.
    Valahogyan az írója éppen azért teszi fel mert valakitől segítséget vár, választ akar.Te most az előttem szólóktól ezt megkaptad, így én csak dicsérem versedet.

    Szeretettel:Rozálka

  3. Kedves Viola, Ida!

    Szerencsére csak pillanatnyi elmerülés volt a türelmetlenségbe, mire megírtam a verset már csak csodálkoztam magamon.

    Igen Viola, szándékomban áll menni, remélem el is jutok és találkozunk végre!!!!

    Köszönöm a figyelmeteket és a türelmeteket!;)

    Sok szeretettel,
    Gabi

  4. Kedves Gabi!
    Kérdések sokaságát fogalmazod meg, de nem jön rá válasz…
    Jönni fog, csak ki kell várni!
    Olyan szépen tudod egymás után rakni a gondolataidat, oly szépen van felépítve a vers egésze, mintha csak egy nagy sóhajtás lenne… Nagyon tetszik! Széééép!!!

    Szeretettel ölel
    Ida

  5. Kedves Gabi!

    A mélységekben kutakodsz nagy türelmetlenséggel, de mohósággal is, mert egyszerre tudni akarsz mindent. Van rá időd kedves Gabi, légy kicsit türelmesebb és ne vívódj.

    Szeretettel gratulálok: Viola – Remélem, jössz holnap?

  6. Kedves Laci!

    Vicces, most írtam a versedhez, és vallottam a koromról prózában. :(;) Minden relatív a fiatalság is.
    Igen, bennünk van a válasz, jól eldugva, általunk. Akkor miért a sok kérdés? Mert türelmetlen vagyok. Tudom.

    Köszönöm,

    Gabi

  7. Gabi, tessék, itt a Türelmetlenség. Mikor, ha nem fiatalon? Majd bölcselkedhetsz, meditálhatsz, hogy mi végre is …
    Mégis Benned van a válasz :o)))
    üdv
    Laci

Szólj hozzá!