Nem jó, egyedül


Nem jó, egyedül

Keserves az egyedüllét,
Egynek vinni, kettő terhét,
De, ha még csak kettő volna,
Talán még, boldog is volna!

Ki értheti ezt igazán?
Nyilván az, ki súlyt visz hátán,
Kinek nincsen segítsége,
De van, kirekesztettsége.

Embernek nem jó, egyedül,
Mondja az Írás, intésül,
Ha elesik, ki emeli?
Hűségesen ki szereti?

Kinek jól megy az élete,
Örömökkel van telítve,
Körbeveszi boldog család,
Rokonság és pár jóbarát.

Akik mindig kívül vannak,
Összevissza hánykolódnak,
Próbálkoznak erre-arra,
Végállomás van csak nyitva!

Hogy ha egyszer kisodródott,
Visszatérni sosem tudott,
Sorsába beletörődhet,
Vagy életen át, remélhet.

Fáradt, rongyos, vesztett sereg,
Kietlen tájon tekereg,
Ahol nem jár ember, madár,
Ott, majd rájuk, Valaki vár!

Budapest, 2011. november 22.

Farkas Viola

“Nem jó, egyedül” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Viola!
    Erre mondják,
    "rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül…" valahogy így van.
    Szép , szomorkás versed átjött.
    szeretettel:Rozálka

  2. Violám! Bizony a magány nagyon rossz lehet, de gondolj a barátaidra, akik nem hagynak el soha és mindig számíthatsz rájuk.
    Szeretettel:Zsike:P

  3. Kedves Viola!
    Bizony mi HM-osok itt vagyunk, szeretünk,büszkék vagyunk rád.
    Baráti szeretettel:Terézke

  4. Kedves Viola!
    Nagyon jó a versed, kesernyés íze ellenére. Mélységesen áttudom érezni a kínzó magányt, amiről írsz, tudom, sajnos van benne részed…
    "Fáradt, rongyos, vesztett sereg,
    Kietlen tájon tekereg…"
    Annyira szép Violám, annyira szép. A fájdalom remek költeményeket szül.
    Vigaszul, itt vagyunk Neked mi, sokan HM-osok!
    Szeretettel ölel
    Ida

Szólj hozzá!