Világospart

Mindenhol napszemek
Vannak. Tűz bennük
A parázs. Gondolat
Az üzemanyag. S
Betűz a Nap. „I”
Betűre kacsint a hajnal.
Minden oly darabos.
Partot mos a mindenség,
S közben elmélázik
A vasakarat ringó vállain.
Hatalomnyelők az emberek.
Nincsenek tézisek, csak
Oly rendszerek, melyek
Szabadon nyitottak
A véleményekre. Nincsen
Higgadt könyv, mert maga
A tény szellemileg nem
Adott. Ugyanis a hangoltság
Az egyetlen ismérv, mivel
Minden tettnek, szónak,
Gondolatnak, és érzésnek
Komolyan gondoltnak kell
Lennie. A vízsó felgyülemlett
Az emberben, anyagra váltva,
A szellemet kerülte. S a tenger
Partján lévő kagylók: szavak,
Melyeket az élménybe írnak.
A megélés foka nélkül könyv
A táj, egyetlen vélemény még
Szegénységi bizonyítvány.
Pont ezért érzem én, sok idő
Kell még talpra állnom, bennem.
Országutat nem követek, mert
Az út bennem van, lelkemben,
S azt kívánom, hogy szellemem
Kövecses világospartján legyen
Pagodám, s nyugodjon meg testem.

Székesfehérvár, 2011. június 6.

Elbert Anita