AKKOR MÉG…
Azokért a lelkekért dobogjon a szívünk,
Kik már réges- régen nincsenek közöttünk.
Kiket egykor önzetlenül szerettünk.
Akkor még lágyan simogattuk a kezüket.
Vidáman szólítgathattuk az Ő nevüket.
Szemtől szembe láthattuk a testüket.
Ma már csak kép – egy felvillanó képzelet,
Megfoghatatlan- számunkra szép emlékek.
Kik hozzánk tartoztatok, már nem éltek.
A ” nemlétező ” távolság oly hatalmas!
Tudatában lenni, hogy nincs Ő borzalmas.
De bennünk lakozik maga az Irgalmas.
Nagy Rozália
2011. 10.
Zsámbék.
Kedves Melinda!!!
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel:Rozálka
Kedves Veronika!!!
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat!
Szeretettel:Rozálka
Kedves Ida!!!
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel:Rozálka
Kedves Rozálka!
Ünnep közeledtével, bizony sokat gondolunk az eltávozott, szívünknek oly kedves arcokra. Szép versben emlékeztél meg róluk.
Szeretettel
Ida
Drága Zsikém!!
Az a helyzet közeleg a Karácsony és nekem ezt rosszabb megélnem mint a halottak napját.Sajnos.
Szerető barátnőd:Rozálka
Nagyon szép emlékezés kedves Rozálka!
Szeretettel olvastam megható soraidat.Zsike:P