Csipkés jégvirágra
Csipkés jégvirágra
tél dere ül,
didereg a lelkem
így egyedül,
csöppnyi madár les be
ablakon át,
vágyakozva nézve
tiszta szobát,
megrebbenti szárnyát
éhes nagyon,
számára egy szem mag
nagy kincs vagyon,
markomba egy pár szem
kölest teszek,
csőre elé tartom,
s boldog leszek,
dideregő lelkem
olvadozik,
apró veréb szempár
hálálkodik.
H.Gábor Erzsébet
Kedves Veronikám!
Köszönöm szépen kedves szavaidat!
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Meli!
A Te szavaid is olyan szívmelengetőek, mint ez a kismadaras történet a versben.
Köszönöm, hogy olvastad. Szeretettel:Zsike:P
Drága Terézke!
Köszönöm kedves hozzászólásodat.
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Zsike!
Emberien kedves a madarak etetése.
Bizony felmelegszik a szívünk is tőle, mert "adni"jobb, mint kapni!
Gratulálok a szép versedhez!
Aktuális lesz hamarosan a téma.
Szeretettel:Teri
Köszönöm szépen Gabikám!
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Zsike!
Gratulálok jégvirágos dalodhoz, engem felmelegített!!
Szeretettel,
Gabi
Köszönöm szépen kedves Iduska!
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Zsike!
Gyönyörű vers!
Egy csöpp madárka csodákra képes, melegséget hoz az emberi szívekbe. Nagyon tetszik versed témája.
Szeretettel
Ida
Kedves Viola!
Köszönöm szépen kedves szavaidat.
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Zsike!
Ez a versed oly finom. leheletkönnyű, áttetsző, mint a címe, ugyanakkor komoly tartalommal bír. Nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok: Viola 🙂