Őszi búcsúzó
Nem susog már fán a levél
nem is fél
elvesztette színeit
színeinek ezreit
minden levél rég megfakult
a legtöbbje már le is hullt
kergetőzik a szél
repül a sok levél
nem találod már fák árnyait
hó takarja majd álmait.
Egyre csak halványul mosolyod
csalárd szivárványszín fény imbolyog
lelked a múltból idézi fel
s azt hiszed,
égi jel!
Kőműves Ida
Köszönöm, kedves Ildikó!
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A te álmaid is legyenek éppoly szépek, mint ez a versed.
Szerető üdv ILdikó
Köszönöm, kedves Veronika!
Szeretettel
Ida
Köszönöm, kedves Melli, örülök, ha tetszik.
Üdv. Ida
Köszönöm, kedves Adrienn!
Szeretettel
Ida
Kedves Teri!
Köszönöm, hogy elolvastad, örülök ha tetszett is.
Legalább gyönyörködhetsz a levéltáncban a diófa alatt, az is mesésen szép tud lenni.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Rövid, kifejező, gyönyörű a versed!
Az én nagy diófám alatt is ezt a táncot járják a levelek…én meg nem győzöm söprögetni szegényeket.
Szívesen olvastam:Teri
Kedves Gabi!
Köszönöm. Tudod, nálam szomorúnak kell lennie, hogy szép is legyen. Az égi jel még várat magára. Én azt mondtam "csalárd"…
Sok szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagy örömmel olvastam a versedet, láttam magam előtt az őszi tájat.;)
Az égi jel még várat magára, de ha mondod…
Szeretettel gratulálok kicsit szomorkás de szép versedhez,
Gabi
Kedves Zsike!
Örülök, hogy tetszik. Elismerésed sokat jelent nekem!
Szeretettel
Ida
Kedves Viola!
Milyen csodálatosan megfogalmaztad egy mondatban amire magam is rá akartam világítani.
Köszönöm, kedves Viola!
Sok szeretettel
Ida
Ez egy nagyon szép versed kedves Iduska! Minden szempontból.
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Ida!
Gyönyörű, szomorkás, visszavonhatatlan úgy a Természet, mint a mi, magunk változásai.
Szeretettel gratulálok: Viola 🙁