Emberi sors

Összes megtekintés: 1,671 


Emberi sors

Elindultam az élet hajnalán,
Megérkeztem búbánat alkonyán.
A hold csillogó ezüstpora,
Lehelet vékonyan rám szórva.
Fázom, fogaim vacognak,
Emlékeim régen jégbe fagytak.
Életem szakadozott gúnya,
Elszomorít, hogy milyen csúnya.
Minden, ami szép volt elveszett,
Bánkódni kár a múló idő felett.
Az idő rohan, oldódik a rettenet,
A puha hideg föld maga alá temet.
Ne tétovázz, ez itt a rend!
Szép lassan mindent átitat a csend.
Az ember érzi: megírt a sorsa.
Elfogadja, földre hullva!

Kőműves Ida

“Emberi sors” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Ahogy mondod, kedves Adrienn!
    Senki sem kerülheti a sorsát… végül is, azért Emberi sors!
    Köszönöm, hogy elolvastad és hozzászólásra méltattad.
    Szeretettel
    Ida

  2. Kedves Tóni!
    Örülök, ha tetszett a versem.
    Tudom, hogy ezektől a versektől nem lehet olyan féktelen jókedvre derülni, mint a Tiéidtől, de nekem ez az attitűd fekszik, ebben érzem otthon magam.
    Már ezért is öröm, ha Neked is tetszik.
    Köszönöm, hogy erre jártál.
    Szeretettel
    Ida

  3. Kedves Ida
    versed azontúl, hogy nagyon szépen van összerakva, hűen tükrözi a kilátástalanságot jelenünkben, jövőnkben. Jó volt elolvasni ezt a dallamot Szeretettel gratulál Tóni

  4. Kedves Gabi!
    Megtiszteltetés, hogy már kedvenc versed is van tőlem.:)
    Köszönöm értékelő hozzászólásod, kösz, hogy itt jártál.

    Szeretettel
    Ida

  5. Kedves Ida!

    Szerintem ez az egyik kedvenc versem Tőled, ezt már olvastam.
    Kicsit szomorkás ugyan de szép jelzőkkel metaforákkal jól felépített, alázatról, elfogadásról szóló.

    Szeretettel gratulálok,
    Gabi

  6. Kedves Viola!
    Köszönöm együttérzésedet. Tudom, Te ennél mélyebb fájdalmakkal teli verseket tudsz írni, mindig meghatódom a verseidtől.
    Köszönöm, hogy itt jártál, örültem Neked!
    Sok szeretettel
    Ida

  7. Kedves Meli!
    Igen tudom, hogy Te is szereted a szomorú verseket és szoktál is írni ilyeneket. Ez viszont valóban mindannyiunkról szól, hát hiszen ez az emberi sors…
    Köszönöm, hogy itt jártál.
    Szeretettel
    Ida

  8. Kedves Veronika!
    Lám egy újabb közös tulajdonság: szeretjük a szomorú verseket. Szerintem is kifejezőbbek a szomorú versek.
    Köszönöm, hogy itt jártál és véleményezted. Örülök, hogy tetszett.
    Sok szeretettel
    Ida

  9. Kedves Ida!!
    Tele fájdalmakkal, mély igazságokkal versed., és a vége a beletörődés.
    Mit is tehetnénk mi halandó emberek másként.
    Nagyon jól megírt versedhez gratulálok!
    Sok szeretettel:Rozálka

  10. Kedves Laca!
    Szeretem a szomorú verseket, s valójában nagy igazságok hordozói is ezek a versek, no meg persze az ember pillanatnyi hangulata is íratja olykor.
    Ha még nem olvastad volna a Verselő versek-nél, a Vándorló világ című versem, és ha van kedved hozzá… Az életem története, egy-egy állomása versbe szedve.
    Örülök, ha tetszett a versem, és köszönöm, hogy elolvastad.

    Üdvözlettel
    Ida

  11. Kedves Ida!

    "Minden, ami szép volt elveszett,
    Bánkódni kár a múló idő felett."

    Ezek a szavak nagy igazságot, és sok szomorúságot rejtenek. Szomorú az utolsó sor végső beletörődése. Gyönyörű a versed, bár igen megrendítő.

    Üdvözlettel, Laca

Szólj hozzá!