Felhő lennék


Felhő lennék

Szeretnék felhő lenni
a tengernyi égen.
Rögektől elszakadva
gondolatként szállni.
S elvegyülni bárányok
tiszta sűrűjében,
hogy szem ne legyen képes
engem megtalálni.

Szeretnék emlék lenni.
Az, kit nem bánthatnak.
Kit el nem érhet a gőg,
s a szenny, amit kohol.
Az, kin nincs már ereje
vad, gonosz szavaknak.
Ki vissza sem néz onnan,
hol a béke honol.

Szeretnék felhő lenni
a tengernyi égen.
Ha magába fogadna,
örökkön ott úszni.
Lemosni minden sarat
selymes ég-kékjében,
s e nyomorú világtól
boldogan búcsúzni.

Sabján László

“Felhő lennék” bejegyzéshez 23 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Megtisztelő, hogy meglátogattad ezt a régi verset. Köszönöm figyelmedet.

    Igen, van ilyen hangulat, és van ilyen állapot. Sokáig ezt tartottam a legfontosabb versemnek. (Persze a verseim csak nekem fontosak, így értettem.) 🙂

    Laca (f)

  2. Kedves Laca!

    Ez igen! A felhő könnyű, légies, vagy súlyos és sötét. Versed mondaniválója inkább az utóbbi. Elbújni a gőg, a szenny és a gonosz világ mögül és e nyomorú világtól búcsúzni. Bizony, van ilyen hangulat.:(

    Szeretettel: Rita:]

  3. Kedves Andrea!

    "Súlytalan, de mégis súlyos gondolatok." – nagyszerű megfogalmazás. Köszönöm!

    üdvözlettel: Laca:)(f)

Szólj hozzá!