Sebzett vad

Szerző: 18 hozzászólásKategória Beküldött versek
Nyomtatás0

Összes megtekintés: 2,014 


Sebzett vad

Sebzett vad rohan ereje véges,
új reggelt megélni tán nem is képes.
Ragyog az ég szemében fájdalom.
Hol várja menedék hol az oltalom?

Fáradtan piheg arcán rettegés,
lelkében a remény már olyan kevés.
Gyenge szíve kihagy, erőtlen ver,
pihenőre megállni nem is mer.

Összeszedi erejét futásnak ered,
a szél kicsit segít mikor fújni kezd.
Még hallja üldözői lépteit,
s fátyol borul rá mikor kiengedi könnyeit.

Itt van az éj s talán a búcsúzás
fáradtan földre rogy és egy gödröt ás.
Sír lesz vagy menedék nem tudja még,
mikor kaparni kezdi rögtönzött rejtekét.

De az ég lásd kegyes igen hozzá.
Nagyot dörren majd záporesőt ont rá.
Vadász s kutyája kényes és elszelel,
az élethez esélyt az égtől ma így nyer.

Szála Gabriella

“Sebzett vad” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  3. Gabikám!
    Nagyon klassz sokatmondó vers. Meríthetted volna az -emberi- "életből" is a témát, ez a kis vers ugyancsak megállná ott is a helyét.
    Szeretettel olvastam szép versedet.Zsike:P

  5. Kedves Tóni!

    Köszönöm a figyelmedet!
    Szeretem az elbeszélő jellegű írásokat, de ma nem igazán erre van "igény" bár….:)

    Szeretettel,
    Gabi

  6. Kedves Ida!

    Nagyon aranyos vagy, de messze vagyok én a költészettől, sajnos. De nagyon jól esett és jókor jött a hozzászólásod, nagyon, nagyon szépen köszönöm.

    Kívánok Neked megfelelő hátszelet és további szép napot!
    Szeretettel,
    Gabi

  8. Kedves Gabi!
    Már az első sorban, "sebzett vad rohan", nekem megjelent lelki szemeim előtt az őz, ahogy kétségbeesve küzd az életéért, s szurkoltam neki.
    Milyen igazad van, hogy mindannyian lehetünk sebzettek, akik küzdenek a maguk életéért, s az utolsó pillanatban jön a megoldás, a segítség. Átvetítve az emberre, mennyire költői! Én csak az őzet láttam magam előtt, s nem tudtam szabadulni a gondolattól… de így látva, még sokat mondóbb, még megfoghatatlanabb, még csodálatosabb ez a versed. A Te költészeted kezd utolérhetetlen lenni. Nagy vagy, Gabikám! Szívből gratulálok, és meghajolok előtted!

    Szeretettel
    Ida

  9. Kedves Gyöngyike!

    Nagyon örülök, ha tetszett a vers. Én is szeretem néha olvasgatni, mert valahogy szomorúsága ellenére is erőt ad.

    Köszönöm hogy itt voltál, és a figyelmedet is, szeretettel,
    Gabi

  11. Kedves Veronika!

    Sokszor nézek nagy csodálattal az állatokra. Azt hiszem mi emberek tanulhatnánk olykor tőlük.

    Köszönöm hozzászólásodat, szeretettel,
    Gabi

  12. Kedves Rozálka!

    Ez a vers ahogy Idának is írtam, bárkiről szólhatna. Az életben sokszor utolsó pillanatban jön megoldás.

    Köszönöm a figyelmedet,
    szeretettel,
    Gabi

  14. Kedves Ida!

    Lehet őz, ha szeretnéd.
    Sokszor harcolunk kétségbeesetten, és jön váratlan nem remélt segítség. Talán ezt a hitet szerettem volna magamban is erősíteni.

    Örülök ha tetszett, köszönöm hozzászólásodat,
    szeretettel,
    Gabi

  15. Kedves Gabika.
    Lenyűgözött a versed. Szépen rímekbe szedve egy csodálatos harc és megnyugvás. Olyan sok minden van benne. A félelem, a kitartás, a bizakodás, a búcsú. Gondolataid minden gazdagságát bele költötted. Köszönöm az élményt Gratulálok Szeretettel kívánok sok sikert.

  17. Kedves Gabi!!
    Nagyon jól vezetted fel mi is történik azzal a kicsi őzzel.
    Hála az égnek megmenekült.
    Gratulálok versedhez , jó volt olvasni.

    Szeretettel:Rozálka

  18. Kedves Gabi!
    Úgy szurkoltam az őznek (vad), lehet őz ugye?
    S lám, megmenekült az égiek segítségével, s akkor már biztosan meg is gyógyul.
    Nagyon jó témát választottál, remekül írtad meg a verset.
    Átéreztem a vad kétségbeesését, fájdalmát, reményét…
    Nagyon tetszik!
    Gratulálok szeretettel
    Ida

Szólj hozzá!