Régi

Zizeg az erő, sistereg bennem,
nem tudom mit kell, mit kell még tennem,
mikortól merre és hogyan tovább,
ha ez csak álom, s nem a valóság?

Lángol a szívem, felforr a vérem,
agyamban érzem a lüktetésed,
tudom, hogy több kell, valami vár rám,
magával ránt az elsöprő hullám.

Lassan szétmállik az idő kerék,
más utakat nyit meg az ébredés,
a lelkekben újra felkel a nap,
friss erőben rezeg a pillanat.

Brátán Erzsébet