Szegények karácsonya


Szegények karácsonya
Emlékezés a háborús időkre!

Hetvenkilenc karácsony, nem kevés ezt belátom!
Legtöbb szegény volt nagyon, szaladgáltunk a havon.
Fenyőfám volt hosszútűs, ha nem vitte el a csősz.
Az erdőből hozta Anyám, aggódott is szegény Apám.

Én főztem a szaloncukrot, aki jó volt abból kapott.
Ajándékot sose láttunk, Jézuskára mégis vártunk.
Betlehemet köszöntöttünk, házról-házra énekeltünk.
Kaptunk almát, mogyorót, de leginkább sok diót.

Nagy örömmel vittük haza, örült neki szegény Mama.
Vizkeresztkor leszedtük a fenyőfát, mindenki a neki járó részre várt.
De káprázott mindkét szemem, üres papírt lelt a kezem.
A Bátyáim “csenni” jártak, elosztásra dehogy vártak!

Alig akadt egy-két cukor, pedig sok volt még a múltkor.
Koppant szemünk, jót nevettünk, szegényebbek így sem lettünk.
Mégis szép volt a Karácsony..együtt volt a Családom!!!

Kövesdi Ferencné: Teréz

“Szegények karácsonya” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Terike!
    Az a régi Karácsony sajnos ma is nagyon aktuális.
    Akkor volt karácsonyfa? – ma sokaknak nem lesz.
    Akkor volt szaloncukor? – ma sokaknak nem lesz.
    Akkor volt szeretet! – ma gyűlölet uralkodik.
    A Karácsony már rég nem arról szol, hogy csilingelnek az Angyalok.
    Nekem nem lesz fenyőfám, sem cukrom. Majd végigmegyek karácsonykor az uton, és belesek a nyitott függönyöm át, milyen is az, akik ott benn a melegben, ajándékok özönében köszöntik az ünnepet.
    S talán a kidobott fenyőágat ha hazaviszem, én is melegszem a lángjánál.
    Sokunknak ezt jelenti a Karácsony.

    Szerető üdv
    Ildikó

  2. Nagyon kedves szívetmelengető kis megemlékezés, az őszinte önzetlen szeretet korából.
    Szeretettel olvastalak kedves Terézke! Ölellek:Zsike:P

  3. Kedves Társaim, Barátaim:Rózsika, Viola, Ida, Veronika, János, Tóni, Ilona és Zsuzsanna!
    Köszönöm szépen, hogy olvastátok a versemet és sok szép gondolattal gazdagítottátok annak tartalmát!
    Igen a mi életünk visszatükröződik egymás életében,
    hasonlóan éltünk, de szeretetben…és az a legfontosabb…!
    Baráti, sorstársi szeretettel igazán örültem Nektek: Teri

  4. Kedves Terike!

    Nagyon valósághűen írtad le a régi Karácsonyt!
    Volt bizony szegénység, s akkor is volt titokban "szaloncukor csenés". A mostani időkben is előfordul egyre többször, hogy a Karácsonyfa leszedése után nem marad szaloncukor a fán.
    Ezért mi már évek óta cukor nélkül diszítjük, a cukrot pedig a fa alá tesszük, ahogy az almát, vagy narancsot is.
    A régi Karácsonyoknak azért volt nagyobb a varázsa, mert akkor még fiatalabbak voltunk.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  5. Régi idők meghitt hangulatát varázsolta ide a versed.. Kedves Terike …Örömmel olvastalak
    Szeretettel
    Ilona

  6. Kedves Teréz
    szép ez a régi-karácsony-idéző. Sok minden változott. Legfeljebb a szegénység akkora mint valaha.
    szeretettel gratulál Tóni

  7. Kedves Terike!
    Tetszik a múlt idéző versed.Részben én is megéltem.
    Most találtam egy írást , régi karácsonyról (1933-as tankönyvben) Sajnos, ez az ünnep se már a régi. Sokan elfeledték, hogy ez a nap a szeretetről szól; hogy együtt van a család.Még a 60-as években nagymamámnál összejött a rokonság, és ekkor ünnepeltük az István, János, Éva névnaposokat is. De rég volt..
    Kellemes ünnepeket és minden jót kívánok
    János

  8. Kedves Teri!
    Nagyon szép emlékező verset írtál, régi karácsonyt idéztél.
    Szegényebbek voltak az emberek, s mégis boldogabbak.
    Bár a szegénység már lassan visszakúszik, de ha vele jön a boldogság is, akkor üsse kő!
    Jót mosolyogtam, hogy a bátyáid elcsenték előled a szaloncukrot. A fontos a családi együttlét öröme!
    Szeretettel
    Ida

  9. Kedves Terézke!
    Szép ez a visszaemlékezés és főleg a családi együttlét. A mi anyánk is főzött szaloncukrot és nagy örömmel csomagoltuk fehér selyempapírba.
    Minden vasárnapi program volt a templomba menés, a karácsonyt különösen vártuk, mert kis csomagot kaptak a gyerekek. Azután betlehemes játék is volt, ahol a húgommal együtt angyalok voltunk és anyánk nagy gonddal és ügyességgel szép szárnyakat is készített nekünk. De arra is emlékszem, hogy nem volt rendes cipőnk, ruhánk, fatalpú félcipőben jártunk télvíz idején iskolába. Jobb, nem is emlékezni tovább, mert nagyon szegények voltunk, apa nélkül. Jobb is lenne kitörölni!
    Szeretettel: Viola

Szólj hozzá!