szabad gyermek panaszai


szabad gyermek panaszai

hosszú útra indultam gyalog
de nem, mint mások, bejárni a világot
nem, mint más költők, kik műveket gyűjtenek
kik művelődni járnak el éveket

futni voltam messzi tájakon
s ez végre olyan út volt
hol nem voltak képmutatók, se magányosok
se farkasok…ahova visszavágyok

én voltam csak… nem magányos, csak egyedül
kinek a vállán „útra vágy” ül
néhány munkás út közben, gazda, s hű vizslája
kóborló szerelmes pár, s a társam a Duna

több, mint 32 km-t futottam, meg-meg álltam közben
de nem fáradság, hanem új vágyak miatt
utam során számtalan helyen fordultam meg
Belváros, messzi Újpest, s a Megyeri híd alatt

volt arra zsákutca, volt csöndes tiszta érintetlen erdő
„új istent teremtettem kalandom során, ki csak az én istenem: az Erő”
sokat léptem erdőn, sokat Duna parton iszapon, honnan centikre van a víz
teli kagylóval, kővel…nem rakpart melyet holmi ember épít

az istené ez, s az enyém is. torkolatnál követ másztam
a víz embertől mocskos, még is úgy tört előre, mint ki mindhol tiszta
hosszú időn át együtt csobogtam a csodás torkolattal!
hatalmas köveket hajítottam, nagyot csobbantak…újra gyerek voltam

az oly érzékeny iszapban oly lágyan lépkedtem futva
nevettem, mosolyogtam, hisz újra szabad voltam
minden pillanatban kedvesen simította talpam
nem érdekelt más: kagylót gyűjtöttem órákat

végig mentem a vízmű telepén, de ez nem olyan telep…
csövek a föld alatt, se őrkutya, se bűz, mocsok, se szenny
tiszta fű, tiszta levegő, fák és nyugodt csend
a legszebb hely, hol jártam ez a telep

a torkolattal, s hadikikötővel együtt
a vízben óriási zöld hajó ült
rajta fegyverek, melyek közül egy sem dördült
alvó harcaira béke szenderült

furcsa volt célok nélkül látni
olyat látok, mit más nem tud csodálni
a harc, harag, s a világ elitjei érintetlen
kicsi szívem ezekre gondol, s néz értetlen

szerelmes bánattal voltam ott
teszem az ostobát: szerelmem csak idegállapot
hegyén hátán szívemben a paradox
most úgy látom, mint még soha a világot

nincs itt pokol, nincs itt szenny
csak tiszta gondolat, s angyali menny
ne törődj mással kicsi futó, csak fuss, csak menj!
Igen Lőrinc, tömegen nem győzhetsz

tanulván hibádból meg sem teszem
a szabályok nem csak nélküled, nélkülem születtek
egy órára új ember lettem…de vajon bennem marad örökre?

fáj a lét, s fáj az egész világ
a vállamon hordom a rabigát
gyermek, s szabad voltam hosszú pillanatig
hát ez volt egy szabad gyermek panaszai

2011. november 15.

Csontos Imre

“szabad gyermek panaszai” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!