December


December

Színpompás ősz messze szöktél!
Vén december hát megjöttél?
Túl a falun alszik a táj,
arra még a madár se jár,
jó vastagon hó borítja,
mintha csak sivatag volna,
a horizontot kémlelve,
föld az éggel összeérve
ott messze a semmiségbe.
Bokrok ága csontváz tenyér,
kezemben egy darab kenyér,
cinegehad ott koldulgat,
morzsát szórok és magvakat.
Hosszú a tél, már nem vonzó,
ez csak gyerekeknek való,
ahogy az ember megvénül,
meleg szobába menekül,
álmodozik új tavaszról,
rügyfakasztó márciusról,
nem szereti már a telet,
messze kergetné a szelet.
Neki bizonygasd december,
nem is vagy te oly rossz ember!

Kőműves Ida

“December” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Gabi!
    Ebben a versben valójában édesanyám hangja szólt belőlem.
    Ő utálta a telet, sőt az utolsó éveiben rettegett tőle… valahogy ez jutott eszembe versírás közben, s utána mintha az ő szavaira ismertem volna benne.
    S lám, Te rátapintottál a lényegre.

    Köszönöm értékelő hozzászólásodat.

    Szeretettel
    Ida

  2. Kedves Ida!

    Nagy figyelemmel olvasom a verseidet, és bár nem volt időm az előzőket észrevételezni, nagyon tetszettek!

    Ez a versed formailag /is/ számomra tényleg egy idősebb ember vallomásának tűnik.

    Nagyon szenzitív vagy minden témára, érdekes oldalról közelíted meg még az agyoncsépelt gondolatokat is.
    Tetszenek a hasonlatok, jelzők, stb.
    A természethez való viszonyod nem kevésbé, ami minden írásodból kivillan.

    Szeretettel gratulálok,
    Gabi

  3. Szeretettel üdvözöllek, kedves Keni!
    Jó, hogy újra itt vagy velünk. Most üdvözöltelek az üzenőfalon, s kiderült, hogy Te már itt is jártál…
    Köszönöm, és köszönöm kedves soraid. Jól esett újra olvasni Téged!
    Szeretettel
    Ida

  4. [i][color=#cc3399][u]Drága Ida ![/u]

    Örömmel olvastam természethez szóló szép versedet, de e hónap is csak olyan mint a többi, hoz rosszat, de még több jót és szépet is.
    Minden ágról szinte leszállt minden levél, és várja már a hó üzenetét: [b]Jövök !!!!![/b]

    [u]Sok szeretettel ![/u]

    – keni -[/color][/i]

  5. Kedves Rozálka!
    Valóban, a tél örömei bennünket már nem hoznak annyira lázba, csak a havas, zúzmarás télben tudok gyönyörködni, de olyan valójában már nincs is, legalábbis nálunk. Évekkel ezelőtt a Mátrában éltem át remek téli hangulatokban gazdag gyönyörűséget. De hol van már a tavalyi hó?:D
    Köszönöm, hogy itt jártál, s megosztottad velem gondolataidat.
    Szeretettel
    Ida

  6. Kedves Idácska!
    Nagyon tetszett versed, és mély igazságokkal tetted tele. Mert ahogyan az évek szállnak, igen már csak bentről jó kinézni.Sajnos, hogy elmúltak a szánkózós, a síelős , a hógolyózós idők.
    Már csak a kicsi unokával lehet élvezni a havat…persze ha van…
    Bár még nem zord, de fura az időjárásunk…
    Sok puszi:Rozálka

  7. Kedves Laca!
    Igazán a havas, zúzmarás tél tud igéző lenni számomra is. Ezek a szürke, ködös, hideg napok már kevésbé vonzóak.
    Köszönöm, hogy ezt is elolvastad, köszönöm együtt érző soraid.
    Üdvözlettel
    Ida

  8. Kedves Zsófi!
    Én még tudom élvezni a telet, lenyűgöz a szépsége, a havas, zúzmarás táj, versemből inkább édesanyám szavai csengnek vissza, Ő az utóbbi éveiben szinte rettegett a téltől…
    Köszönöm szépen, hogy olvastad és hozzászólásra méltattad a versem.
    Szeretettel
    Ida

  9. Kedves Ida!

    Találóan fogalmaztad meg oly sok ember érzéseit e téli hónappal kapcsolatban. Magam is – bár még csak most kezdődik a tél – már az "új tavaszról" álmodozom. Remélhetőleg a hó, ha ideér szebbé teszi majd decemberünket, s az egész telet. Versed igazán helyt álló, amint e zord reggelen kifelé kémlelek az ablakomon.

    Üdvözlettel, Laca

  10. Kedves Ida !
    Lehet, szívesebben sétálnánk mi "öregek" a lanyha meleg őszi nyarunkban, mint a nemszeretem telet elviselni,de a versedben benne van a tél minden szépsége.
    Szeretettel gratulálok: Zsófi

  11. Kedves Meli!
    Ebben a versemben édesanyám hangján beszélek a télről. Ő előbb csak haragudott a télre, azután már félt is tőle… talán így van minden idős ember…
    Szinte biztos voltam benne, hogy a csontváz tenyér szemet szúr valakinek, tartottam is tőle, bár ha jól értem, Nálad pozitív hatást váltott ki. Magam is találónak tartottam a hasonlatot.
    Köszönöm értékelő véleményed.
    Szeretettel
    Ida

  12. Kedves Viola!
    Örülök, ha tetszik a versem, a hó meg, ha késve is, de majd megjön.
    Örülök, hogy elolvastad a novelláimat. Talán sokan megfutamodtak az elsőnél, pedig így teljes egész, hogy három szemszögből mutatom be azt a napot. Azt szerettem volna elérni, hogy kis odafigyeléssel tudunk segíteni az ilyen bajba jutott Petiknek… és sohasem tudni éppen honnan jön a segítség.
    Köszönöm, hogy elolvastad mindhármat, és örülök, hogy tetszett.
    Szeretettel üdvözöl
    Ida

  13. Kedves Ida!
    Ez a versed is tetszik, bár a hó, még hiánycikk! Elolvastam az írásaidat is, azért volt ismerős, mert az elsőt már régebben olvastam, el is szomorodtam.
    Gratulálok szeretettel a műveidhez: Viola

Szólj hozzá!