Négy testvér


Négy testvér

Én vagyok a tűz, a tűz,
előlem nem menekülsz!
Lángra lobbantom szíved,
hogy éghessen életed…

Én vagyok a víz, a víz,
átmosom a sejtjeid,
csillapítom szomjadat,
bennem találsz nyugalmat.

Én vagyok a szél a szél,
minden nesz rólam mesél,
engedj áltat magadon,
s elfújom a bánatod!

Én vagyok a föld, a föld,
gyökered hozzám kötöd,
részed vagyok, templomod,
anyaglétben alkotód.

Mi vagyunk a négy elem,
kezet rázunk odabenn,
örök körforgásban élünk,
hálatelten testet öltünk…

Brátán Erzsébet

“Négy testvér” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!