Még mindig- Értünk

Az öröm szirmai újra kinyíltak.
Mint egy rózsafa, virágba borultak.
Körül dongják a sárga ruhás apró méhek,
hogy leszakíthassuk róluk azt a sok szépséget.

A kert melyben kapálták e termő ágyat:
Isten adománya volt- Egy szolgálat.
Amit értünk tett még a mi Urunk.
S mi néki- Mondá még sem tartozunk.

Csak önzetlen mozdulatokkal cselekedte,
s a fáradtságot is szerette.
Mert gyarló híveiért dolgozhatott,
kiktől pedig oly sok szenvedést kapott.

S hogy e virág el ne hervadjon,
s megújulva szívünkben öröm lakozzon.
Letörölte arcáról hát izzadtságnak cseppjeit:
Anyjával beszélt- Még hallom érveit.

Kisizsák, 1996.Április 21.

Bakos Attila Péter