Életem hajója

Összes megtekintés: 2,021 


Életem hajója

Falakról csurgó pókháló voltam
szemed sarkából elkapott ember.
Szavak s unalom akartak belőlem
tépni mikor elragadott a tenger.

Felkapott és megforgatott hideg
kékeszöld selymébe tekert engem,
dobált, vadul megtépte hajam
ellene bizony semmit nem tehettem.

Késő estig sodort az áramlat,
alkonyatkor a nap nyugodni tért,
akkor végre megszánt s partra dobott
de mint mindig semmit nem ígért.

Egy lakatlan, apró szigeten
kínommal újra egyedül maradtam,
örömömben vagy bánatomban
sírjak akkor tényleg nem tudtam.

A éjszaka végtelen félelme
mely már túlontúl vastagon takart,
megtörte erőm de a sors megszánt
engem s hála, hajnalra mást akart.

Hajót küldött nekem, hófehér
vitorla hasított a mélykék égbe,
félelmem csitult és könnyem
apadt az ismerős fedélzetre lépve.

Életem hajója volt az
ismerős emberek, unalmas bútorok,
megkopott lépcsők és ablakon lógó
buta, rég elhasznált sóhajok.

Az erőm egyszerre visszatért,
szemem fénye egy perc alatt feléledt
s megtért lelkem örömmel mondott
hálát minden szürke napért az égnek.

Szála Gabriella
2011. július 27.

“Életem hajója” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. 🙂 no másodszor futok neki rémes ez a technika néha..:)

    Kedves írótárs ..látod a sors azért nem hagy cserben…: valamerről mindig érkezik egy "hajó."
    szeretteljes üdvözlettel
    Ilona

  2. Kedves Gabi!
    Már nem először rágom át magam tartalmas és tömör verseden és az az érzésem, – miután személyesen is találkoztunk már – hogy mintha több életedet is belesűrítetted volna, mert képtelenségnek tartom, hogy ilyen fiatalon ennyi mindenen mentél volna már keresztül.
    Egyébként ilyen érzésem már korábban is volt a verseidnél.
    Lehet, hogy emlékszel az előbbi életeidre? Lehet. Remélem, megmagyarázod majd egyszer.
    ÁLDOTT ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDNYÁJATOKNAK szeretettel: Viola

  3. Kedves Gabi!

    Káprázatosan jól megkomponált a versed. Vagy inkább tanmese? Talán magadnak írtad, de azt hiszem mindannyian tanulhatunk belőle. Nagyon, nagyon tetszik.
    Örülök, hogy révbe értél!

    Sok szeretettel gratulál
    Ida

  4. Érdekes, és nagyon figyelemre méltó ez a versed kedves Gabi!
    Egy egész életutat vélek felfedezni benne, ami elindul, történik, majd megérkezik ismét a mához, és rájössz arra, hogy semmi nem volt hiábavaló…mert nem is az, hiszen mindennek oka van.
    Gratulálok a vershez, Szeretettel:Zsike:P

  5. Kedves Laca és Zsuzsanna!

    Az életben sokszor van olyan hogy elégedetlenek vagyunk magunkkal, majd az élet pofonnal ébreszt. …és akkor el kezdenek hiányozni és őrülten fontosak lesznek a korábbi dolgaink. Hasonló érzés íratta meg velem ezt a verset, ami időben és nagyságrendben jelentéktelen volt, felismerése viszont évek óta bennem ég.

    Köszönöm figyelmeteket, szeretettel,

    Gabi

  6. Kedves Gabriella!

    Örömmel olvastam versedből, hogy a tengeren való hánykódás után életed hajója biztonságos révbe érkezett!
    Nekem is tetszett!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  7. Kedves Gabriella!

    Gyönyörű gondolatokba szedett, mély érzelmekkel teli vallomásod teljesen lekötött, s magával ragadott. Örülök, hogy újra biztos lábbal állsz a fedélzeten. Ehhez is és a vershez is gratulálok.

    Üdvözlettel, Laca

  8. Kedves Zsófia!

    Igen, nagyon ráéreztél a lényegre! Ez a vers számomra a bátorság, felismerés és tapasztalás adta lehetőségek iránti hálám, elfogadva "szürkeségemet" "gyarlóságomat" mindenért egy fajta belesimulás a sorsba. De azért még mindig nem vagyok "kész"…

    Szeretettel,

    Gabi

  9. Kedves Keni!

    Nagyon köszönöm a figyelmedet. Azt hiszem sok tanulni valóm van még, de azt tudom már hogy mindenért hálásnak kell lennem!

    Azért is hogy itt köszönthetlek és pár percre magaménak tudhatom figyelmedet!

    Sok szeretettel,

    Gabi

  10. Kedves Gabi!
    A versedben üzeneted rejlik , meghatott a bujtatott szavak szépsége "Az éjszaka végtelen félelme " számomra jelenti azt is
    Az éjszaka végtelen védelme.
    Átadni gondjainkat,örömeinket a holnapnak s reggelre kitisztulnak mint az üvegfények .
    Fogadd őszinte csodálatomat és elismerésem

    Szeretettel, Zsófia

  11. [b][color=#009900][u]Drága Gabriellám ![/u]

    Olyan csodálatos történeti verseléssel adtad hírül elveszésedet és az útra találás hatalmas érzését, hogy szinte beleéltem magam is ebbe a történetbe, mert Isten küldött Téged is erre az új életre.

    Pontos versed nagyon a helyén van és tényleg sokat adtál tehetségedből most is nekünk !

    [u]Baráti Szeretetem továbbra is Tiéd ![/u]

    – hálával ölelve: – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!